Thomas Piketty sztárközgazdász úgy véli, hogy a kelet-európai országok nyugati szomszédaik „tulajdonában“ vannak, és ez hozzájárul ahhoz, hogy a nacionalista pártok dekonolizációt hajtsanak végre. (…)
A múlt hónapban Piketty a baloközép irányultságú Le Monde francia lap weboldalán lévő blogján azzal érvelt, hogy az uniós tagsg nem feltétlenül hasznos az olyan országoknak, mint Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia. A nyereség és jövedelem nettó kiármalását ezekből az országobkób összevetette az EU-tól érkező nettó transzferekkel, és megállapította, hogy jövedelem-kiáramlás magasabb.
Természetesen érvelhetünk azzal, hogy a nyugati befektetések lehetővé tették, hogy a z érintett gazdaságok növeljék termelékenységüket – írja Piketty , de a kelet-európai vezetők nem hagyhatják figyelmen kívül azt az eshetőséget, hogy a befektetők fölényüket arra használják, hogy a breket alacsonyan, a nyereségkulcsot pedig magasan tartsák.
A hten Darvas Zsolt közgazdász a brüsszeli Bruegel Intézet honlapján közölt írásában véleményezte Piketty állításait, rámutatva, hogy az EU konvergencia-transzferei különböznek a külföldi befektetésektől, ahol a befektetől joggal várnak el hasznot. Ráadásul a kiáramlások nem csak az EU felé irányulnnak:
„Ugyan, mit tudhatunk meg abból, ha a Magyarországnak adott uniós támogatásokat és a japán Suzuki illetve a dél-koreai Hankook Tires nyereségét összehasonlítjuk?“
Darvas arra is rámutatott, hogy a külföldi befektetések központi szerepet játszanak a régió növekedésének fellendítésében, és bőségesen idézett irodalmat arra vonatkozóan, hogy a kelet-európai külföldi vállalatok rendszerint többet fizetnek a helyi munkáltatóknál és jobban figyelnek a munkavállalók jogaira.
Piketty és Darvas egyaránt körbetáncolja a kelet-európai gazdasági lényegi problémáját. Darvas például rámutat arra, hogy Csehországban 2000 és 2017 között 39 kilenc állami támogatásból 39-et ítéltek külföldi vállalatnak; neki ez bizonyíték arra, hogy a cseh állam elismeri a külföldi befektetések értékékét és hozzájárulását a gazdasági fejlődéshez. Ugyanakkor könnyen utalhat a politika vakfoltjára is: Mi van akkor, ha a kólföldi tőkebeáramlástól vaó függés többet árt, mint használ?
A Piketty által említett nagy bevételkiáramlást részben a kelet-európai országok adópolitikája magyarázza. Csak két kivétel van: Szlovákia és Csehország, ahol kevésbé támaszkodnak a társasági adókra a többi iparosodott OECD országgal ellentétben. Szlovákia és Csehország magasabb fogyasztási adókkal dolgozik.
Ellentétben azzal, amit Piketty mond, nem számít, hogy földrajzilag hova kerül a vállalat nyeresége, ha minden jövedelmet meg tudnak adóztatni. Egy német magánvállalat milliárdos tulajdonosa esetleg egy offshore számlán raktározza el a nyereséget, vagy újra befekteti egy lengyel leányvállalatba. A lényeg az adott ország számára, hogy megfelelő módon megadóztassa ezeket a nyeresegéket.
A külföldi befektetésekért folyó küzdelemben a legtöbb kelet-európai ország nem terheli túl adókkal a társaságokat, és privilégiumokat adnak a külföldi vállalatoknak (…), így végül kevésbé járulnak hozzá a kelet-európai szociális rendszerhez és infrastruktúra-fejlesztéshez, mint saját országukban. Ezzel szemben a helyi lakosok, akik kevesebbet keresnek nyugati társaiknál, mert épp a viszonylag alacsony bérek vonzzák ide a befektetőket, a magas fogyasztási adók miatt nagyobb mértékben járulnak hozzá az állami intézmények fenntartásához, mint a gazdagabb országok lakosai.
A kelet-európai országok gazdasági gyarmatosítása valódi probléma, bár nem egészen a Piketty által megemlített okok miatt. A nyugat-európai vállalatok által nyugaton és keleten fizetett adó közötti különbség lenne valójában az, amit össze lehetne hasonlítani az uniós transzferekkel. Nehezebb kiszámolni, mint a nyereségkiáramlást, de valószínűleg kisebb összeg lesz, mint az EU támogatásai.
Az is természetesen, hogy a kelet- európai nemzetek minél többet próbálnak visszaszerezni a külföldiek nyereségéből, mint ahogya magyar kormány is tette a külföldiek ltal uralt ágazatokra kivetett különadókkal. A lengyel kormny hasonlóképp, megadóztatta a bankszektort, amely túlnyomóan külföldi kézben van, és ugyanezt akarta tenni a kiskereskedelmi láncokkal (ezt az EU meghiúsította).
A kelet-európai orszgoknak agresszívebbnek kellene lenniük, és nekik kéne törődni azoknak a külföldi vállalatoknak a megadóztatásáért, amelyektől függnek. Tekintettel arra, hogy még mindig jelentős különbsége van a kelet- és a nyugat-európai bérek között, ezek a társaságok aligha fogják elvinni befektetéseiket – és talán még kísértésbe is esnek, hogy többet fektessenek magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenyséekbe.
Ha Kelet-Európa gyorsabban közelít a Nyugat felé a fizetések és a szociális juttatások terén, akkor ösztönöznie kell a külföldi és a hazai cégeket is, hogy a magasabb szintű tevékenységekbe fektessenek. Ez olyan fokozatos politikai irányváltást követel, amely a nyugatiaknak nem lesz ínyére – de ahogy Piketty mondta: jelentős nyereségáramlásból részesülnek, és ez megédesíti a keserű pirulát.
Bloomberg.com, Piketty Thinks the EU Is Bad for Eastern Europe. He’s Half Right.
Nyitókép: Bloomberg.com
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.