El tudják képzelni, hogy beállít önökhöz a baráti társaságuk, akik közül az egyik tagot támogatják. Az összes többi barát nevet, arról az egyről pedig azt állítják, hogy útközben berúgott. Önök kávét és heverőt kínálnak neki, hogy kialudja magát. Amikor a látogatók távoznak, megérkezik a rendőrség és egy gyanús ember után érdeklődnek, akit elraboltak. Minek kellene történnie menetközben ahhoz, hogy önökben ne tudatosuljon, hogy éppen egy ilyen alak volt az otthonukban?

 

A vietnami menedzser, Trinh Xuana Thanh elrablásának története valamivel komplikáltabb. Vietnami titkosszolgálat, Berlin, Prága, Pozsony, Bôrik és kormánygép. Elvben minden ugyanaz, mint a fent említett történetben. Lehet, hogy Robert Kaliňák belügyminiszter nem tudta, hogy egy emberrablásban segédkezik és csupán egy kedves vendéglátó akart lenni. Azonban később, amikor a német nyomozók jelentkeztek, már tudnia kellett, hogy az elvtársai egy nemzetközi bűnténybe vonták bele.

 

Mit csinált Kaliňák? Semmit. Hallgatott. A németeknek nem mondott semmit a kormánygépről – amiről kerülővel Brüsszelből szereztek tudomást –, de arról az elkábított férfiról sem szólt semmit, akit a mi kormánygépünkbe rakta be. Ő semmit nem vett észre. A kormányban a kollégáinak sem szólt semmit, így azok nagy békésen tovább mélyítették a kapcsolataikat Vietnammal.

 

 hirdetes_810x300  

(…)

 

Talán jobban lehetne hinni Kaliňáknak, ha rögtön az elején – amikor a németek megmondták neki, hogy mi történt otthon – visszaemlékezett volna. Most azonban már késő. (…)

 

Ez az idei nyár nagy története. Nem csak azért, mert Szlovákia nem kerül gyakran nemzetközi botrányok középpontjába. Már minden megírtak, ám a szünet után nem árt megismételni.

 

Már egyszer volt egy olyan emberrablásunk, ami az állam részvételével történt. Ma már annak a szégyennek a szimbóluma, amit Vladimír Mečiar kormánya képviselt. Robert Kaliňák sem jelentkezik ehhez a korszakhoz, ám most úgy belezuhant, mint egy fekete lyukba.

 

Az emberrablás bűntett, s mindemellett egy valóban fontos szövetségessel fennálló kapcsolatot fenyeget. Ez a szövetséges pedig semmi esetre sem Vietnam, hanem Németország.

 

(…)

 

Kaliňák most már azt ismételgeti, hogy a vietnamiak minden bizonnyal kihasználták a vendégszeretetünket. Csakhogy ez egy következő hazugság. Ő már akkor is bűntárs, ha előre elmondták neki, ha nem. Az elmúlt egy évben ugyanis nem tett semmit azért, hogy az emberrablást kivizsgálják. Éppen ellenkezőleg: eltakarította a nyomokat.

 

Gondolom, ez önöknek is világos: a látogatókat nem dobjuk ki még akkor sem, ha egy berúgottat hoznak magukkal. Az azonban nem világos, hogy miért kell védeni azokat a látogatókat, akikről kiderül, hogy egy bűnténybe vontak bele bennünket. És Kaliňáknak ez az egyetlen előnye, mert azt, amit tett, rajta kívül senki még csak elképzelni sem tudja.

 

Denník N, Matúš Kostolný: Kaliňák má výhodu: prečo pomáhal únoscom, sa nedá pochopiť

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!