Jana Dubovcová volt ombudsman: Szlovákia folyamatosan csődöt mond

Öt évig rendszeresen dacolt a polgárok problémáival és panaszaival szemben. Megváltoztatta ez az Ön véleményét az országról?

Nem igazán. Szlovákiát már előtte is ismertem.

És milyen?

   

Annak ellenére, hogy a jogrendben már régóta meghatározott dolog a valódi demokrácia, az országnak még sokat kell tennie azért, hogy ténylegesen demokratikussá váljon. A demokráciát azonban nem csak az a jog, az az alkotmány, azok a törvények és az a demokratikus közeg alkotja, amelyekkel az ország rendelkezik. Ebben még nagy hiányosságaink vannak.

Mit árult el rólunk a migrációs krízis akkor, amikor az egyik oldalon a rengeteg segítőkész ember állt, a másik oldalon pedig a migránsok elleni hatalmas utálat? 

Abban az időben felhívtam a figyelmet arra, hogy a migrációs krízis nem lesz nagy probléma Szlovákia számára, hiszen nem tartoztunk a migránsok útvonalába. Ahogy telt-múlt az idő az emberek többségének világossá vált, hogy mindez csupán politikai marketingfogás volt, amelyre azzal fizettünk rá, hogy nagyon szűkösek az alapjogaink.

A politikai színtérről kirobbant egy olyan propaganda, amelyik az emberek többségét megijesztette. Mindezt pedig arra használták ki, hogy megváltoztassák az alkotmányt és beleavatkozzanak azokba az alapvető emberi jogokba, amelyeket a migrációs krízis veszélyeinek propagálása során korlátoztak. Ez a beavatkozás egyáltalán nem volt megalapozott, és akkor az emberek mindezt el sem olvasták. Úgy vélem, hogy egy ideig eltart, amíg az emberek teljes valójában rájönnek erre.

(…)

Gazdaságilag sikeresek vagyunk, de melyek azok a területek, amelyeket elhanyagolunk?

Mindenki egy hierarchia felsorolását szeretné hallani, hogy most az iskolaügyről, az egészségügyről vagy az igazságügyről van-e szó. Itt azonban arról van szó, hogy a demokratikus öntudat csődöt mondott, így a demokratikus állam sem működik jól. Amennyiben jól működő demokratikus öntudattal rendelkeznénk, akkor az emberek olyan államműködést szorgalmaznának, amelyikben jól érzik magukat. A mi esetünkben a politikusok és a köztisztviselők úgy irányítják az országot, ahogy ők gondolják, a saját szükségleteiknek megfelelően, és nem úgy, hogy az embereknek megfeleljen. Az emberek pedig nem kérik, hogy a demokrácia jól működjön.

Mit kellene az embereknek tenniük?

Az embereknek nemcsak szavazniuk kellene, hanem részt venni a nyilvános ügyek irányításában, emellett pedig világossá kéne tenniük, hogy mi tetszik nekik, és mi az, amivel elégedetlenek. Mindez most az amnesztiák ügyében is látható. A nyilvánosság nyomására hirtelen nemcsak a politikusoknak, de azoknak a pártoknak is fejet kell hajtaniuk, akik annak ellenére, hogy a társadalmat traumatizálták, hosszú ideig blokkolták az amnesztiák ügyének megoldását.

(…)

Tárgyalt Önnel Lucia Žitňanská arról, hogy belépjenek vagy ne lépjenek a kormányba?

Ez egy olyan pletyka, ami már régóta kitartóan kering. Az igaz, hogy látogatást tett nálam akkor, amikor az SNS elnöke kiállt, és kijelentette, hogy kivel hajlandó, és kivel nem hajlandó belépni a kormányba. Tíz perc alatt távozott, így nem volt időnk erről beszélni. Csupán este láttam a tévében – a többi emberhez hasonlóan –, hogy miképpen is döntött a Most-Híd.

Mit gondolt akkor?

Hogy soha nem hozta volna ilyen döntést. Egykor az igazságszolgáltatás megújításán dolgoztam, amikor az akkori miniszterelnök, Robert Fico az egész pártjával együtt mindent megtett azért, hogy az igazságszolgáltatást ne tudjuk rendbe tenni. Bántott engem, hogy annak ellenére, hogy Lucia ugyanilyen újításokat végzett a minisztériumban, tudta, hogy ki az, aki ismét akadályokat gördíthet az útjába. Nem tudtam elképzelni, hogy rendbe tudja majd tenni az igazságszolgáltatást egy olyan ember segítségével, aki egykor tönkretette.

DenníkN, Dubovcová na rozlúčku: Ako krajina pravidelne zlyhávame

Nyitókép: SITA