Az egyik ismételten, szándékosan, különféle „finom” módszerekkel gyilkolt, beleértve a bombát és a géppisztolyt is. A bíróság előtt beismerte tettét és megbánta bűneit. Vádalkut kötött. Őt Juraj Fejernek hívják és a Sýkora klánhoz tartozott.

 

A másik elütött egy gyalogost, aki ennek következtében életét vesztette. Nem kötött vádalkut, mivel a főügyész  elutasította azzal az indoklással, hogy nem ismerte el a tettét, sőt, nem is bánta meg. Őt Daniel Lipšicnek hívják és az ellenzékhez tartozik.

 

Mindenki, aki tud olvasni, az öt perc alatt X olyan információt talál, amelyből egyértelműen világossá válik, hogy Lipšic az első pillanattól kezdve sajnálatát fejezte ki, a bűnösségének megállapítása érdekében együttműködött, és mindent megtett annak érdekében, hogy az ügyet gyorsan kivizsgálják. Pár nappal a baleset után visszaadta mandátumát. A hozzátartozóknak pedig igyekezett mielőbb kártérítést biztosítani, amire az állam általában magasról fütyül.

 

 hirdetes_810x300  

(…)

 

Az ügyészség ilyen hozzáállása veszélyesebb, mint amilyennek első látásra tűnik. Az, hogy a törvény által előírt feltételek, mint a sajnálat, bűnbeismerés és a többi nincsenek teljesítve, a törvény előírásának megfelelően kell vizsgálni. Lipšic egyezségének elutasítása lényegében egy eljárás nélküli döntés volt.

 

Mindez annak színlelése, hogy Lipšic a bírónak a bűnösségével és a sajnálatával kapcsolatos kérdésére „nem”-mel válaszolt. Pedig nem így van. Minden lehetséges módon „igen”-nel válaszolt, kivéve azt az tettét, amelyre nem engedték, hogy így válaszoljon.

 

DenníkN, Nataša Holinová: Lipšic na buzerplaci

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!