Ján Figeľ: Az életben fontos győzni önmagunk, az egó és az álnokul elénk gördülő akadályok felett

Ján Figeľ 1960-ban Csáklyón (Čaklov) született, és a Kassai Műszaki Egyetemen végezte tanulmányait. Ő volt az EU-csatlakozás kormánybiztosa, az első szlovák EU biztos, közlekedésügyi miniszter, a parlament elnöke és a kormány alelnöke, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) vezére. 2016 májusától az Európai Unió első vallásszabadságért felelős különmegbízottja. Pozsonyban él, nős, négy gyermek édesapja.

Hogyan érzi magát?

Köszönöm, jól. A jót szívesen észlelem, átélem és meg is osztom. Ezért is szomorít el, hogy nagyon gyakran hiányzik a közösségi jó megteremtéséhez szükséges érzékünk.

   

Az utolsó két év nehézségekkel volt teli az Ön számára. Hosszú ideig sikeres volt, tapasztalt diplomata, aki jelentős tisztségeket töltött be. Egyszer csak jött a KDH mélyrepülése – nem jutott be a parlamentbe, többé nem Ön vezette a pártot, a bulvár pedig szétkürtölte az állítólagos hűtlenségével kapcsolatos információkat. Ha  mindez még nem lett volna elég, kiderült, hogy rákos. Mit érzett, amikor hirtelen minden kicsúszott a kezei közül?

Semmi sem történik véletlenül. Ezek a megpróbáltatások éretté tesznek, valamint segítenek abban, hogy rendszerezzük azt, hogy számunkra mi az elsődleges, de az élet mélyebb értelmezéseihez is hozzásegítenek. Ezt nem csak üres frázisként mondom. Amikor a KDH pont a küszöb alatt végzett és nem jutott be a parlamentbe, akkor a megismerés sokat segített nekem. Rájöttem, hogy az ember útja két szakaszból tevődik össze – az első a fontos, a második pedig a döntő.

A törés az élet megterhelő és összetett eseményeinél következik be – a baleseteknél, krízisekénél és a tragédiáknál. Ezekben a helyzetekben Richard Rohr: Emelkedő zuhanás c. könyve segített válaszokat keresni és adni.

Milyen választ talált?

Hogy az élet második részének értelme a szeretet, ami a legszebb olyan tulajdonság, amit az ember képes tovább fejleszteni. Fontos felismernünk azt, hogy szertve vagyunk és nekünk is szeretnünk kell. Az a két év, amiről érdeklődött, valóban nagyon nehéz volt. Mélyebbek, nehezebbek, de az egész értelmet adott számomra.

Konkrétabban?

Több új ismeretre tettem szert. Tartom magam ahhoz, hogy aki nem tud tisztességesen veszíteni, az arra sem képes, hogy tisztességgel győzzön. Az életben nagyon fontos győzni – önmagunk felett, az egó felett és az álnokul elénk gördülő akadályok felett. Mindig egy felszólítás lebeg előttem: soha ne add fel!

Ön mélyen vallásos. Volt olyan pillanat, amikor kételkedni kezdett a vallásban, amikor az Urat vádolta azzal, hogy miért pont Ön?

Szemrehányást nem tettem az Úrnak, fájdalmas szemtől szembe állítást viszont tettem a valóságnak. A valláshoz az észre, az értelemre is szükség van, az ész pedig abszolút, ezért van szükségünk önreflexióra. Ahogy a kis hercegen keresztül Antoine de Saint-Exupéry is mondta: Jól csak a szívével lát az ember.

Paradox módon minden, ami politikailag és egészségügyileg történt velem, az elmélyítette a vallásomat. Lehet, hogy különösen hangzik, de minden negatív tapasztalatért hálás vagyok. Az ember ugyan nem szívesen fogadja a betegséget, a betegség mégis sokat adhat neki – megismeri önmagát, és azt is, hogy kik a valódi barátai.

A politikában sok társa és sok ellensége volt egyaránt. Eszükbe jutott a betegsége alatt?

Valakiknek igen, valakiknek nem. A komoly betegség jó módszer arra, hogy megtudjuk azt, ki volt a valódi barát, és ki volt csupán a kolléga. Tényleg okos mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. (…)

Fel tudná őket sorolni?

Rögtön az elején bátorított Andrej Kiska államfő, Bugár Béla, Ivan Uhliarik, Ján Čarnogurský, Alojz Hlina és még néhányan. Nem szeretném ezt a felsorolást véglegesnek nyilvánítani, lehet, hogy valaki még jelentkezik. A politikai éveim alatt nem győztem az összes telefonhívásra reagálni. Most ritkán csördül meg a mobilom, de hálás vagyok érte.

(…)

Jelenleg mik a prioritásai?

Segíteni a világ szenvedőinek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság fontos. Emellett szeretném elérni azt is, hogy a jelenlegi pozícióm ne csak ideiglenes legyen az én személyemmel összekötve.

Azt hittem, hogy azt tartja elsődleges prioritásnak, hogy túléljen. A többit utána is csinálhatja.

Hiszen élek, annak ellenére, hogy néha vannak rosszabb napjaim. Az eredményeim változóak, némelyik jobb. A kemoterápiás kezelés negyedik ciklusát fejeztem be, meglátjuk, miképpen alakul tovább az életem. Az onkológiai osztályon egyre több ember fordul hozzám. Segítséget kérnek, beszélgetünk, úgyhogy ez is a része a jelenlegi állapotomnak és megismerésemnek. Mindent a reménnyel hozok összefüggésbe.

DenníkN, Ján Figeľ: Schytal som to

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič