Peter Bárdy: Szeretném azt hinni, hogy Janonak nem a munkája miatt kellett meghalnia

Mikor tudta meg, hogy megölték a riporterét?

Hétfőn reggel fél hétkor hívott az egyik kolléga, aki azt mondta, hogy valaki azt írta nekünk a Facebookon, hogy megölték Jankot. Kiderült, hogy az illető Martina rokona volt, akit szintén meggyilkoltak. Hét óra után már a rendőrség is megerősítette a hírt. Körülbelül kilenc óra körül a belügyminiszter is részvétét fejezte ki. Azt mondta, hogy ő már éjfélkor tudott a kettős gyilkosságról, de akkor még nem tudta kiről is van szó.

Mit csinált?

   

Elmentem munkába. Két szerkesztőm volt bent, és megpróbáltam erőt gyűjteni ahhoz, hogy elmondjam nekik a hírt. Némelyeknek Pozsonyon kívül volt riportjuk. Mindegyiküknek azt mondta, hogy kilenc órára jöjjenek be értekezletre. Nem tudták, hogy mi történik. Azokkal, akik nem tudtak a helyszínen lenni, telefonon tartottuk a kapcsolatot.

(…)

Mikor vette fel Ján Kuciakot a szerkesztőségbe?

2015-ben az Aktualityt Zsolnáról Pozsonyba költöztettük, és az elejétől kezdve egy új szerkesztőséget próbáltunk kiépíteni. Zsolnán nagy volt az olvasottságunk, de teljesen más volt az oldal tartalma. Mivel a Ringier Axel Springer Slovakia kiadóház alá tartozunk, ezért azt akartam, hogy legyen egy oknyomozó osztályunk. Számomra ez közérdek volt. Úgy gondoltam, hogyha a bulvárból tudunk pénzt csinálni, akkor ezt a pénzt valami hasznos dologba fektessük be.

Marek Vagovič akkor kezdett el együttműködni a Via Iurisszal, így megszólítottam, hogy nem lenne-e kedve nálunk dolgozni. Ő hozta magával Janot és egy másik kolléganőt. Marek azt mondta, hogy ők azok a kezdő újságírók, akik ezt az egészet csinálhatnák. Én akkor azt mondtam neki, hogy nem vagyok benne biztos, hogy olyan kezdő újságírókkal akarok dolgozni, akiket még be is kell tanítani. Marek azonban biztosított arról, hogy minden szuper lesz, hiszen valóban nagyon jók. Ezután Jano valamit mondott, amit egyáltalán nem értettem. Akkor aztán azt mondtam, hogy Vagovič a garancia arra, hogy érteni fogja mit beszél Jano, így felvettem őket.

Elégedett volt?

Nagyon gyorsan rájöttem, hogy kit is vettünk fel – Szlovákia legrosszabb újságíróját. Jano egyáltalán nem tudott írni, nálunk tanulta ki a mesterséget. Nem tudtam elképzelni, hogy mi fog belőle kisülni. Itt ültünk, olvastuk a szövegét, és nem értettük meg. Hihetetlen volt a mátrix olvasásában. Amikor egyszerre záporoznak a számok és betűk, akkor én is, és sok más ember is értelmetlenségek egyvelegét látja egy helyen. Jano azonban el tudta olvasni, képes volt valamilyen következtetést levonni és történetet is látott az egészben. Lényegében csak abban kellett neki segítenünk, hogy megírja a szöveget (nevetés). Ha valaki bűntényt szeretne rejtegetni, esetleg nagy pénzt lopott, akkor nem szeretné, hogy lecsukják, hiszen ne hülye. Olyan erős és megtámadhatatlan konstrukciót kell kitalálnia, aminek a végén nemcsak hogy szabadon marad, de még pénzt is szerez belőle. Aztán jön egy ilyen Kuciak-féle fickó a Nagybiccse melletti Štiavnikról, aki mindezt elolvassa, majd nyilvánosságra hozza.

(…)

A szerkesztőségben Ján egyedül dolgozott az olasz maffia témáján. Ma már másképpen csinálná mindezt?

A külföldi kollégákkal együtt dolgozott az ügyön, és semmit sem változtatnék rajta. (…) Jano azért dolgozott lassan ezen az ügyön, mert mellette mással is foglalkozott. (…) Az oknyomozóknak igyekszünk teljes szabadságot biztosítani a munkájukhoz.

Beszélt Ján Kuciakkal arról, hogy veszélyben lenne?

Igen, többször is beszéltünk róla, még év elején is. A közvetlen veszélyt azonban elutasította. Azzal magyarázta, hogy közvetlenül nem lépett kapcsolatba az érintett személyekkel, így nem gondolja, hogy bármi is veszélyeztetné őt. Felajánlottam neki, hogyha kéri, akkor mindent megteszünk a védelme érdekében.

(…)

A szerkesztőség előtt két fegyveres maszkos rendőr áll. Veszélyben érzik magukat?

A rendőrfőkapitány kínálta fel a védelmet, mi pedig örültünk neki. Az első napokban tényleg féltünk.

(…)

Külföldi újságírókat hívott a kiadóból Szlovákiában, hogy segítsenek folytatni Ján Kuciak hátrahagyott anyagát. Hogyan működik ez az egész?

Jano értelmetlen halála nem maradhat ennyiben. Rendkívül fontos, hogy folytassuk a munkáját. Szlovákiában manapság kevés olyan újságíró van, aki adatújságírással foglalkoznak. Szükségünk van azoknak az információknak az elemzésére, amit Jano hátrahagyott. Muszáj folytatnunk a munkáját. Nagyon sok hazai és külföldi szerkesztőség megszólított minket, és felajánlották a segítségüket. Úgy döntöttünk, hogy ezt ki is fogjuk használni.

(…)

Milyen volt Janko a szerkesztőségben?

Vidám és szívélyes. Bejött munkába, leült a számítógép mögé, bekapcsolta a klasszikus zenét, és tíz órán át képes volt a számítógépen dolgozni. Amikor megszólított, megrettentem, mert arra számítottam, hogy valami probléma van. Például akkor is, amikor Kočner felhívta és megfenyegette. Odajött hozzám és azt mondta: Kérlek, gyere be az ülésterembe. Rögtön megijedte, hogy valami rossz történik, ha Kuciak azt mondja nekem, hogy menjek az ülésterembe. Beindította a felvételt és nevetett rajta. Aztán megkérdezte tőlem, hogy most félnie kellene-e. Az egész olyan szórakoztató volt.

(…)

Soha nem akart felmondani, és egy olyan helyre menni, ahol több pénzt ajánlottak neki?

De igen, júliusban. Azt mondta, hogy a konkurencia át akarja őt csábítani, és a fizetése kétszeresét ajánlották neki. Mondtam neki, hogy megbolondult, hiszen egy olyan médiumról volt szó, amelyik a News and Media Holding tulajdonában áll. Leültettem, és megmondtam neki, hogy annyi pénzt nem tudok neki adni, mert akkor többet keresne, mint én. Elkezdett nevetni, és azt mondta, hogy annyit nem is akart. Aztán azt mondtam neki, Jano, 27 éves vagy, neked még nincs szükséged arra, hogy ennyi pénzt keress, nálunk pedig nyugodtan csinálhatod a munkádat. Mindemellett nálunk esélye sem volt ellustulni, mert nemcsak adatokat kellett elemeznie, de cikkeket is kellett írnia.  (…) Garantáltam neki, hogy amíg nálunk fog dolgozni, addig olyan dolgokkal foglalkozhat, ami fontos a társadalom számára. Kért egy hetet, hogy átgondolja, majd néhány óra után jött, és közölte, hogy marad.

Megemelte a fizetését?

200 euróval. Két hónap múlva eljött utánam, és közölte, hogy nem emeltem meg a fizetését. Akkor jöttem rá, hogy a piszkozatban maradt az az üzenet, amit a fizetésemelésével kapcsolatban akartam elküldeni. Visszamenőleg mindent kifizettünk neki. Ő pedig egyáltalán nem haragudott.

Milyen a hangulat a szerkesztőségben?

Nagy a gyász, emellett rendkívül közel kerültünk egymáshoz. A szerkesztőségünk nem az egóra van építve. Nagyon sok dolgos ember van itt, akik nyilvánosan ugyan nem ismertek, de nagy munkát végeznek. A történések szorosabbra fűzték a kapcsolatunkat. (…) Jelenleg a temetésre készülünk. Mind együtt megyünk.

DenníkN, Šéfredaktor Aktualít Bárdy: Chcel by som, aby ho nezabili kvôli robote

Nyitókép: TVNoviny.sk