A migrációs krízist szerinte az Unió határain kívül kell megoldani, figyelemmel kíséri Orbán politikáját, mely szerinte egyelőre rendben van. Az orosz Állami Dumában felszólalna, de a beszédét másképpen írta volna meg (szerk.megj. mint Danko),´68-ért pedig bocsánatkérést követelt volna.

 

Szlovákia egykori külügyminisztere és miniszterelnöke, Mikuláš Dzurinda jelenleg a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának az elnöke, ami az Európai Néppárt hivatalos think-tank alapítványa.

 

(…)

 

 hirdetes_810x300  

Mit gondol a menekültek helyzetéről? Az Unió a határra söpörte a problémát, mossa kezeit, miközben a menekülttáborokban, például Líbiában katasztrofális állapotok uralkodnak. Nemrégiben minderről az ENSZ migrációért felelős biztosa is beszámolt.

 

Cselekedni kell. Szerződéseket kell kötni a releváns játékosokkal. Ezeknek az egyezségeknek arról kellene szólniuk, hogy ne jöhessenek létre újkori koncentrációs táborok, ahol kihasználják és megerőszakolják az embereket. Olyan központokat kell kialakítani, ahol az emberek méltóságteljes körülmények között várhatnák meg azt az időt, ami a tartózkodási engedély és a menedékkérelem megszerzéséhez szükséges.

 

Tehát az EU-nak anyagi támogatást is kellene biztosítania ezeknek a feldúlt országoknak?

 

Természetesen. De nem csak pénzzel kellene támogatniuk ezeket a központokat, hanem minden egyébbel, ami a működéséhez szükséges: az alapvető infrastruktúrán és a művelődésen át egészen a központ katonai védelemig.

 

(…)

 

A brexit és az Egyesült Királyság visszavonulása helyet biztosított az új európai projekteknek. Ilyen például a közös védelmi együttműködés is. Ön milyen perspektívát lát benne?

 

Jót, és nemcsak védelmi-biztonsági, de politikai szempontból is. Széttagoltak vagyunk Európában. Választóvonal van Lengyelország, Magyarország és a többi ország között. Jobb lenne, ha ezeken felülkerekednénk.

 

Biztos vagyok benne, hogy a külső határ biztonságának kérdése és más egyéb témák, melyek összefüggésben állnak ezzel, nagyon hálás irány lehetne az újraegyesülés szempontjából. Örülök, hogy a lengyelek is aláírták ezt a kezdeményezést.

 

Hova kellene eljutnia az EU-nak ebben a kezdeményezésben?

 

Egyelőre még csak az elején vagyunk. Minek sietni? Olyan emberként, aki felelősséggel tartozott ezért az országért, egy dolgot elmondhatok Önnek: egyáltalán nincs szükségem európai szociális pillérre ahhoz, hogy ismertté tegyem a szükséges gazdasági és szociális reformokat az országban. Egyáltalán nincs szükség az adók harmonizálásához ahhoz, hogy úgy tudjam formálni a vállalkozói szférát, hogy Szlovákia befektetési szempontból vonzó és attraktív legyen. De közös védelmi erőre szükségünk van, ugyanis nem tudom megvédeni azokat a szlovákokat, akik nemcsak Szlovákiában, de Európa- és világszerte élnek.

 

A közös védelmi rendszerrel kapcsolatos témát anélkül be tudom fejezni, hogy csak egy másodpercre is elgondolkodnék róla. A szubszidiaritás elvének alkalmazásáról beszélek. Ez egy fantasztikus elv, amiről nagyon gyakran megfeledkezünk, sőt, nagyon gyakran félünk is tőle.

 

Az intenzív együttműködésről először a régiókban beszéltek. A V4-ek is ezen a vonalon képzelték el a folytatást. A helyzet azonban olyan mértékben változott, hogy napjainkban a visegrádi partnerek közül Szlovákia az egyetlen, aki úgy fest, mint egy proeurópai szigetecske. Ön szerint valódi ez a nagyfokú Európa iránti érdeklődés Szlovákia részéről, vagy csupán az opportunizmus bizonyos válfajáról van szó, melynek célja, hogy Peter Kažimír az eurocsport elnöke legyen?

 

Robert Fico miniszterelnök ezt játssza, vagy legalábbis úgy tesz, mintha így lenne. Az elképzelés, miszerint nemcsak akkor akarunk ott lenni, amikor döntenek, hanem akkor is, amikor valami új van alakulóban, egyértelműen helyes irány. Mindig jobb, ha ott vagyunk az asztalnál. Tapasztalatból mondom. A főáramlathoz tartozni kétségtelenül helyes irány, ami az egységes Európa jövőjét formálja.

 

A visegrádi együttműködés erősnek bizonyult főként a migrációs krízis során. Ön szerint kedvező ezt az együttműködést Magyarország és Lengyelország kérdéses demokratikus elveinek ellenére is megtartani?

 

A visegrádi együttműködéstől nem várhatunk el többet annál, mint ami a valós feladata. Nem szabad glorifikálnunk, vagy eltúloznunk a jelentőségét. Ne felejtsük el, hogy valójában miért is jött létre ez az együttműködés. A cél az volt, hogy megszabaduljunk a múlttól és integrálódni kezdjünk Nyugat, valamint az Európai Unió felé.

 

Természetes, hogy ezt az együttműködést nem fogjuk szélnek ereszteni. Továbbra is felhasználhatjuk a regionális érdekek átültetéséhez, de főként konzultációs bázisként. Másodsorban nagy figyelmet kellene szentelnünk annak, hogy a V4-ből ne váljon egy Németország-ellenes lobbicsoport. Egyetlen regionális együttműködés sem irányulhat afelé, hogy új választóvonalakat hozzon létre. Az a vég kezdetét jelentené.

 

Aggasztja a V4-ek fővárosaiban kialakult helyzet?

 

Nem vagyok ideges amiatt, hogy Varsóban és Budapesten is más hangokat hallani. Épp ellenkezőleg, ezeket a hangokat is meg kell érteni. Sőt, néha, mi szlovákok is világosan tolmácsolhatnánk őket Brüsszelben vagy Párizsban.

 

Nem minden hülyeség, amit Orbán és Kaczynski mond. A központosítás mértéke azonban aggaszt. Gyakran van olyan érzésem, hogy Brüsszelben az európai adminisztráció beleavatkozik a tagországok hatáskörébe és keveset konzultál velük. Az ilyen folyamatokra tárgyilagosan kell tekinteni, a V4-ket pedig kultiválni kell. Nem kell tőlük többet elvárni annál, mint ami reálisan elvárható, sőt, a szétbomlasztó helyzetébe sem kell őket belenyomni. A V4-nek egyesítőknek, kovásznak kellene lenniük.

 

Azt mondja, hogy Szlovákia tolmács lehetne Párizs és Brüsszel számára. A tolmácsolás fordítottan is működhetne: Brüsszelből Budapestre és Varsóba? Eleget tesz ennek a szlovák kormány?

 

Ezt nem tudom megmondani, mivel nem mozgok köztük. Ha találkozom Orbán Viktorral, akkor viszont elég nyíltan beszélünk erről.

 

Az Európai Néppártban (EPP) felmerült az Orbán-féle Fidesz kizárása a frakcióból. A végén mégsem történt meg. Ön szerint helyes lépés volt?

 

Úgy gondolom, hogy ilyen messzire tárgyalás még nem jutott el. Afelől viszont nincs kétségem, hogy az Európai Néppárt elnökei és képviselői intenzív megbeszéléseket folytattak és folytatnak Orbán Viktorral. Személy szerint az az érzésem, hogy Orbán Viktor, aki arról ismert, hogy jól megkülönbözteti a piros vonalakat, megpróbál a határon egyensúlyozni úgy, hogy ne csússzon meg annyira, hogy ne tudjunk vele továbbra is együttműködni.

 

Miként tekint az Oroszországgal kapcsolatos szlovák játékra (Andrej Dnako házelnök felszólalására az orosz Dumában)?

 

Kétségkívül ártott nekünk. Egyértelműen gyengítette a renoménkat, ezt mindenki látta. Nagy érzelmek nélkül kijelenthető, hogy a parlament elnöke súlyos hibát követett el.

 

Ez nem azzal áll összefüggésben, hogy nem szólalhat az orosz dumában. Megteheti. Az orosz dumának azonban tudatosítania kell, hogy a házelnök azt mondja el, amit ő akar, nem pedig azt, amit elvárnak tőle. Nincs azzal gond, hogy felszólalt. A probléma ott gyökerezik, hogy hogyan és mikor szólalt fel.

 

Ön hajlandó lenne felszólalni az orosz dumában?

 

A legkisebb probléma nélkül, ám a képviselőknek tudniuk kellene, hogy mi vár rájuk. Sőt, úgy szólalnék fel, hogy azt mindenki értse: például a szovjet seregek Csehszlovákiába való bevonulásának kerek évfordulóján. Amennyiben eltűrnének és meghallgatnának a dumában, pontosan tudom, hogy mit mondanék nekik.

 

Mi lenne az?

 

Hogy éppen itt az ideje annak, hogy bocsánatot kérjenek, valamint dokumentációt szolgáltassanak ahhoz, hogy otthon mi is el tudjuk rendezni magunkban ezt a rossz korszakot. Természetesen arra is biztatnám őket, hogy hagyjanak fel az agresszióval, főleg Donbaszban.

 

(…)

 

EurActiv.skMikuláš Dzurinda: Ako elitní demokrati sme prepadli politickej korektnosti

Nyitókép: Aktuality.sk

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!