Másfél héttel a brüsszeli terrorcselekmények után lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. A tömegközlekedés újraindult, a boltok kinyitottak, a kulturális események folytatódnak. Lehet, hogy ez csak a látszat?

 

Az utcák üresebbek a megszokottnál, bár ez magyarázható a még tartó húsvéti (elnézést, tavaszi – hiszen keresztény ünnepet mégsem lehet emlegetni Európában) iskolaszünettel, a metró és a villamos ugyan üzemel, de a megállók jó része zárva van és a szerelvények csak áthaladnak rajtuk, ki- és beszállni nem lehet, a metróbejáratokat állig felfegyverzett katonák őrzik páncélkocsikkal. És hát az emberek szívében ott a félelem és lelkükben a nagy űr és a kérdés, hogyan tovább? Hogyan tovább nemcsak Brüsszel, nemcsak Belgium, hanem hogyan tovább Európa????

 

Régóta mondom, és sajnos beigazolódni látszik, hogy Európa veszte az emberi jogok túlzott betartása lesz! (…)

 

 hirdetes_300x300  

A múlt keddi terrorcselekmény után a legnagyobb közösségi hálón a térségben élők jelezhették szeretteiknek és ismerőseiknek, hogy jól vannak. És mit ad Isten (vagy Allah), egy bizonyos Salah Abdeslam nevű „úriember” is jelezte, hogy ne izguljanak érte, mert köszöni, épségben és biztonságban van.

 

A gond ezzel csak az, hogy miközben posztol és csücsül a kis zárkájában, legalább 130 ember haláláért felelős Párizsban és valószínűsíthető, hogy a brüsszeli támadás szervezéséből is kivette részét. És akkor fölmerül a kérdés: miért van egy ilyen bűnözőnek internet-hozzáférése a cellában? Hogy aztán a fogdából is tovább szervezhesse a következő merényleteket? Észvész! (…)

 

Belgiumban egyébként tilos este 9 és reggel 5 óra között házkutatást tartani. Állítólag ezért nem sikerült rögtön a párizsi merényletek után kézre keríteni a feltételezett elkövetőket. (…)

 

Az egyik francia szennylap, melynek szerkesztőségét tavaly támadás érte, a belga eseményekre úgy emlékezik, hogy segítségül hívja Stromae világhírű dalának egy sorát „Papa où t’es?” azaz „apa, hol vagy” felkiáltással, miközben körülötte hol egy leszakadt kéz, hol egy leszakadt láb? (…)

 

 

Mi van? Ezek teljesen megőrültek?, háborodik fel a magamfajta, Közép-Európában szocializálódott egyén, miközben Európa nyugati fele csak ennyit tesz hozzá: de hát a szólásszabadság… No comment!

 

Európa, Quo Vadis? Hova tartasz? Ez az az Európa, amelyet gyermekeinknek, a jövendő generációnak akarunk? Hát én nem! (…)

 

Klenovics Gábor: Facebook

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!