Zuzana Hlávková és Pavol Szalai példáját azokon a rendezvényeken fogom hasznosítani, amikor egy középiskolás nagy lelkesedéssel ismét arról fog mesélni, hogy az egyén manapság tehetetlen, lehetetlen helyzetben van, és választani sincs értelme, mert úgyis minden előre le van egyezve.
Tegnap este munkából hazafelé jövet az utcánkban találkoztam egy szlovák diplomatával aki egykor több országban működött nagykövetként, sőt egykor a szlovák külügyminisztérium alapítója volt. Bevallotta, hogy a hivatalban még soha nem volt ehhez hasonló napja, pedig már vagy két évtizede ugyanaz a munkahelye. Egy fiatal lány, aki megrengette az egész épületet, sajnálta, hogy mi történt az intézménnyel, és hova süllyedt. Azt mondta, hogy beszélnie kell a vezetőséggel, és számon kell hogy kérje a jóvátételt. A tárcáink közül épp a külügyinek volt – köszönhetően az olyan csúcsteljesítményű embereknek, mint például ő is – hosszú ideig a legjobb hírneve, de mindez már a múlté.
Az egyén még mindig nagyon sokra képes. Amennyiben igazat mond, igazságosan cselekszik, nem fél és nem fordít hátat. Egyszerűen hangzik, de az életben ez a legnehezebb, mert ez különbözteti meg a jó embereket a rosszaktól. (…)
Michal Hvorecky Facebook-posztja
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
