VANNAK, KIK ÁLMODNAK ÉS MERNEK, ÉS OLYANOK, KIK ROMBOLNAK ÉS NYERNEK… Még szerencse, hogy nem voltak ilyen formák a reformkorban, mert akkor most nem lenne se Lánchídunk, se Országházunk, esetleg Hősök vagy Kossuth terünk, de egyéb nemzeti szimbólumot is említhetnénk…

 
Lehet kritizálni a jelenlegi kormányt, őszintén remélem hogy az egészség- és az oktatásügyre is találnak megfelelő megoldásokat, de ahogy 2010 utáni romokkban heverő ország és az egyetemes nemzet problémáit orvosolni tudták, úgy ezekre is lesznek intézkedések. Aki nem teljesen vak és körülnéz ma Budapesten vagy bárhol Magyarországon, akkor egy épülő, fejlődő országot lát, aminek persze vannak hibái és megoldásra váró problémái, de iránya előre mutat.

 

Ezzel szemben vannak olyan pitiáner mozgalmak, akiket kishitűségükből vagy merő ellenérdekből csak a rombolás és a pusztítás vezérel. Nem lehet könnyű ilyen szar alakként élni… De a nevükről egy Ady vers jutott eszembe, ami tökéletesen összefoglalja mindazt, mit képviselnek: „Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart.”

 

Erre mondják, hogy NOMEN EST OMEN…

 hirdetes_810x300  

 

 

Csonka Ákos: Facebook

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!