Vannak napok, amikor elgondolkodsz, miért, és, hogy mennek a dolgok. Ahogy megéled, vagy megérted, ha átélted.
Emlékszem tavaly, megyek a városban. Vagy az tavalyelőtt volt? Már nem tudom. Összemosódik. Megyek az úton. Megyek. Indulunk idegenbe. Hallom a gúnyos megjegyzéseket, mert mellemen a címer, oldalt lóg a sál. Adrenalin túlcsordul és hallom:
„ez már megint megy, a bolond…” De ciki!
Aztán jön az első hazai meccs az új Arénában. Hallom és látom. Sokadalom lesz. Kíváncsiak. Hírtelen „jófej vagy”.
„Ez már megint megy, menjünk vele!”
Egy hosszú széria, verünk mindenkit.
„Micsoda álom…” Lett tejjel, mézzel folyó… Én tudtam, mi lesz, ha majd megkopik a fénye.
Legördül a függöny. Hó lepi el a tájat. Mire elolvad, jön az újabb felvonás. Jól kezdődik, de aztán jön a feketeleves.
Tudom. Érzem és látom. Én is. De főleg hallom:
„többet nem megyek ki!”, „bénák”, „nem focisták, labdarúgók csak!?”
Elég volt pár hónap és megváltoztok. Én is látom, nem megy úgy. De. És ez az a de! Úgy hívják méltóság! Úgy hívják szív. Úgy hívják hűség és szenvedély. Tudom. Legyek bolond inkább, vállalom. Több évtized sem tántorít, amannak elég volt két hónap. Legyek a bolondod.
Ilyenek vagyunk mi. Mások lettünk. Mitől?
Aztán majd, ha megint megy a szekér, „megyek veled én is”. Addig leszek a bolondod. Engem a szívem visz. Téged az eszed!
Mert, ha eljön a hétvége, imádok útra kelni, vidáman énekelni, hogy :
A SZÍVEM SÁRGA-KÉK!
Bögi Róbert: Facebook
Megosztás:
Címkék: Bögi Róbert DAC hűség Szemle szenvedély SZÍVEM SÁRGA-KÉK
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
