Óriási várakozás, rengeteg segítő kéz. Együtt, felvidékiek, anyaországiak. erdélyiek.
Minden a helyén, menni kéne haza. Mégis maradunk.
Aztán pár arccal futok össze kint. Első kézfogások. Sátrak, tömeg, kolbász és pecsenyeillat. Nem lehet leírni. Szeperlatívuszok. Futás a szüleimhez. Aztán…
Visszamegyünk a párommal, a kis Szofinak gyűjtenek. Beburkolunk egy finom igazi „vásári” finomságot. Rengeteg ember. Jó emberek, barátok. Hoppá, fussunk haza, lassan kezdődik. Útlezárások. Kerülni kell egy jókora darabot.
A házunk előtt H jelzésű kocsik. Várjatok srácok, kerülni kell. Mutatom a hosszú út rövidített változatát.
Hajrá Vasutas! Egy kolozsvári srác pólóján. Micsoda dupla adrenalin ez egy vasutasnak. Persze tudom, ez a focicsapatuk neve. KVSC. De írhatnám itt reggelig a települések nevét. Sosem fogyna el. Bent vagyunk. A másfél óra, mint ha csak két perc lett volna. Eltelik.
Nélküled. Megy fel a koreó. Na milyen, látod? Nem látom, á. Nincs honnan. Biztos jó. Jónak kell, hogy legyen.
Megy a meccs. Tombol az Aréna. Aztán a ráadásban. Góóóól! Góóóól! Bent van. Bepöcköltük, betuszkoltuk! Egymás nyakában a nép! Öröm! Könnyek! Örömkönnyek!
A lelátó alatt, meg mi van!? Fieszta. Fesztivál! Nem lehet leírni. Szeperlatívuszok megint!
Fáradtan, mint egy kutya. De nem egy kivert kutya. Ezt a kutyát, megetették, megitatták, labdáztak vele, megsímogatták. Ennek jól megy a sora kenduram, hej! A zsíros börtönt is megnyalhatja a padláson. Megengedi neki a gazda.
Kéne egy sör. Kitikkadtam. Le kell ülni a padra. Tömeg. Rengetegen. Odalép az újságíró, Roberto, meséld el mi volt. Mit meséljek, nem tudom. Nézz körül! Írd le ezt. Írd le az emberek arcát. Futás haza. Futás a szüleimhez. Telefonok jönnek. Hol vagy? Gyere ide, gyere oda. Itt vagyunk. Sokan vagyunk. Várunk. Megint futás haza. Szívem öltözz. Kimegyünk. Azt még nem tudom, hogy hova. Beszédem van Istennel. Ő, meg ott van mindenhol.
Leülünk. Lazulunk. Már nem futunk sehova. Meg lett csinálva. És virágoznak a cseresznyefák. Megint minden tökéletes. Egy valami mégsem. De változtatni rajta nem tudok. Pedig nagyon szeretnék! Mert mindent, vagy semmit!
Bögi Róbert: Facebook
Megosztás:
Címkék: Bögi Róbert DAC DAC-Slovan labdarúgás öröm Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.