Kezdjük talán az ismert diplomáciai figyelmeztetéssel: Oroszország soha nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik, de soha nem is olyan erős, mint amilyennek látszik. Az azonban kétségtelen, hogy napjainkban olyan orosz csápok hatása erősödött meg, amelyekre oda kell figyelni, amelyeket nem szabad lebecsülni.
(..)
(..)
A dolog lényege viszont mégis csak az, hogy ez az egész mostanáig infantilis gyerekek – nem veszélytelen! – játékának tűnik. Az oroszok számára mindig fontosabb volt a róluk alkotott kép, mint a valóság, így most is mindent megtesznek azért, hogy bizonytalanságban tartsák a partnereiket és teszteljék azok immunrendszerét. Otthon a propagandájuk a nagyságról és az erőről szól, de a valóság azért jelentős mértékben más.
Persze, ez nem ok arra, hogy provokáljuk őket. Például az is meggondolatlan, provokáló hatású mondat volt pár évvel ezelőtt Obamától, hogy Oroszország nem nagyhatalom. Fontos regionális hatalom, de nem globális nagyhatalom. Félreértés ne essék, a megfogalmazás pontos és igaz – de ezek azok a dolgok, amelyeket a legmagasabb szinten nem kellene így kimondani. Végtelenül sérti ugyanis a látszatra nagyon adó orosz lelket, s az eredmény az, hogy az oroszok erejükön felül is bevállalnak dolgokat, csak hogy bizonyítsák, hogy velük igenis számolni kell – lásd Szíria.
Oroszország nagyon jelentős áldozatokra képes azért, hogy eljátszhassa a nagyhatalom szerepét, s a legokosabb ezt az érzékenységet tudomásul venni – azzal a kitétellel persze, hogy eme játék határait egyértelművé kell tenni Oroszország ugyanis játszani fog: van, akinek időnként bonbont adnak, van, akit korrumpálnak, s van, akit megfenyítenek. Van, ahol a hibridháború kifinomult eszközeit használják és van, ahol nemes együgyűséggel szétlőnek mindent (Grúzia, Szíria).
Kihasználják az EU és a Nyugat gyengéit. Közel-külföld politikájuk pedig paranoiás: hagyományosan félnek a bekerítéstől, ugyanakkor mindent megtesznek azért, hogy hatalmi kisugárzásukat kiterjesszék minimum a volt cári és szovjet szférára. Ilyen vonatkozásban viszont abszolút nincsenek tekintettel a szomszédok érzékenységeire, valóban medveként viselkednek.
A lényeg azonban mégsem itt van. A lényeg ott van, hogy nekünk meg kell őriznünk tisztánlátásunkat, s ha egyszer – ne adj Isten – olyan választás elő kerülünk, hogy az oroszok vagy a Nyugat oldalán kell-e letennünk a garast, akkor egy pillanatig ne legyen kétséges, hol a helyünk.
Nyugaton.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Janicsár
2017. ápr. 23. 18:39Szinte tökéletes a cikk, de azért maradt egy kis hiányérzetem. Nem derült ki belőle, hogy a szerző hogyan értékeli a magyar kormány oroszbarát, nyugatellenes retorikáját, lépéseit. Na jó, nem vagyok naív, hogy azt gondoljan, hogy egy emkápés politikus véletlenül is valami bírálót, rosszat írna Orbán Viktor politikájáról. Főleg nem Csáky. Amíg dől a lé, addig marad a hajbókolás, pitizés. Sajnos van gyomruk hozzá.
Csemez László
2017. ápr. 24. 11:43Megfelelő irás.Most már írjon a képviselő úr USA-ról is,de ott is az igazat.A gyilkolászásokat az egész világon,meg a korrupciós kormányok erőszakkal való kialakitását,fenntartását.A mocskos liberális hazugságaikat tessék már elemezni. Amint látja van itt érdeklődés Peter Kovács,meg Janicsár részéről,aki annyira sunyi,hogy még a nevét sem meri leírni. Rajta tehát!
A kommenteket lezártuk.