Mi jár a fejemben?
Az, hogy vasárnap egy jó kis szurkolói túrán voltunk Pozsonyban. Rengeteg szurkolótárs, barát, ismerős. Zengett az utca az állomástól a stadionig a magyar énektől. Erős rendőri jelenlét, különböző rendőri egységek vonultak ki a fogadásukra, vízágyú, kutyásrendőrök, maszkos elitegység, kadétok bő ruhában. A meccsen is mi győztünk, szurkolók. A játékvezető szemmel láthatóan ismét ellenünk fújt. De egy pontot szereztünk, pedig közel álltunk a háromhoz is.
A lepusztult disznólegelői stadion előtt 8,- eurót, majd később 6,- eurót kértek a parkolásért. Rablás!
Beléptetésnél természetesen játszották a hazai rendezők a nagyfiút. Cipőket, pólókat levetettek, ételt nem engedtek bevinni.
A benti büfénél akkora sor volt, hogy, elismerés jár mindenkinek, aki kivárta, Egy kis ablak, lassú csapolás. Úgyhogy ne tessék reklamálni a hazai sorra a büfénél, a miénk hozzá képest fénysebességgel működik.
A mérkőzés végén megtapsoltuk a fiúkat, hiszen jól játszottak. Kalmár Zsolti is bemutatkozott és jó megmozdulásai voltak. Fura volt látni, hogy a slovanistáknak jóformán nem volt kihez odamenni.
Mi viszont énekszóval indultunk el az állomásra, kulturáltan megmutatva, hogy a legjobb szurkolótábor mi vagyunk.
Az állomáson még egy kis guggolás /Érik, a szőlő…/, elütöttük az időt, amíg a vonat meg nem érkezett.
Köszönet mindenkinek, aki eljött és segített buzdítani a csapatot!
Hajrá DAC!
Karaffa Attila: Facebook
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.