A tavalyi kormányalakítás óta eltelt másfél évben mást sem hallottunk, mint hogy ennek a kormánynak nincs alternatívája. Mármint a kormány szerint. Ez az egyetlen lehetőség Szlovákia számára, hiába állít mást az ellenzék és a sajtó. A harmadik Fico-kormány hattyúdala azonban már a születés pillanatában meg volt írva, s ha egyben marad is az „álomkoalíció”, amely már az első hónapban szétszakadt, az csak a háttérből vezénylő láthatatlan, de annál nagyobb befolyással bíró pénzügyi embereknek köszönhető. (…)
Ha ők meg tudnak egyezni, marad a kormány, ha nem, bukik. Az aktuális korrupciógyanús ügy, azaz európai uniós támogatás körüli „cirkusz”, majd az ezt és a még súlyosabb ügyeket elfedni akaró „kormányválság” (melynek a vége egy sms, meg egy újabb bukott oktatási miniszter lett), teljes meztelenségében megmutatta, milyen kormánya van Szlovákiának.
(…)
Hónapokon keresztül hallgattuk, mennyire köti a kezét mindenkinek az a bizonyos varázslatos koalíciós szerződés. Emiatt nem lehetett igazságot szolgáltatni Hedvignek, ezért lett a Mečiar-korszak emblematikus figurája a televízió új vezérigazgatója. Ezért nem lehetett elővenni a Beneš-dekrétumok és az állampolgárság elvesztésének szégyenletes ügyét.
Az önmaga paródiájává vált kormány szinte minden miniszterét le lehetne osztályozni. A paródia egyik „üde eleme” volt az önmaga ellen tüntető miniszter, bár lehet, valamilyen örökös Guiness-rekordot akart teremteni vele. A belügyminiszter közeli kapcsolatban volt egy adócsalóval, igaz, bekísértek néhány csőbe húzott gömöri polgármestert, és lecsaptak néhány diáklányra; az igazságügy-miniszter a Malina Hedvig-ügyet „átdobta” a szomszédba; a szociális ügyek miniszteréhez tartozó Tiszta Kéz-ről kiderült, hogy pedofíliától ragacsos; a mezőgazdasági miniszternek a hazai termékek arányát sikerült történelmi minimumra csökkentenie a multiknál.
(…)
A lényeg, hogy üressé váltak a szlogenek, a politikai marketing csodás üzenetei pedig hiába akarják, nem tudják elfedni a kormánykoalíció meztelenségét. Jelenség az is, hogy erőteljesen amortizálódnak a kormánypártok egyes politikusai, ami egy ok-okozati folyamat eredménye is egyben.
A választási ígéretek be nem tartása pedig nemcsak okot ad a választók kiábrándulására, hanem egyben a politikum és a polgárok közötti (egyébként egyre gyengébb) kapcsolati kötelék baltával történő szétverése. (…) Talán illene nemcsak színházi produkcióval szórakoztatni a polgárokat, hanem a dolgok mélyebb összefüggéseit is megkeresni.
Az alapkérdés viszont máig az, hogy mitől a legjobb ez a kormány (mármint saját maguk szerint) Szlovákia létezése óta, és hogy kinek az érdekeit is képviseli?
facebook.com – Őry Péter: Kormányok kormánya, botrányok botránya
Nyitókép: sme.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
hulala
2017. aug. 20. 10:25...és Sorosról még nem is beszéltél.
A kommenteket lezártuk.