Menyhárt József: Egy maroknyi hites nép többet ér, mint ezernyi megvett bérenc

Újabb magánlevél István királyhoz

Kedves Jó Királyom!

Ezertizenhét esztendő távlatából írom újabb levelem hozzád „MOST”, ami jelenleg kampányidőszakban egy párt neve. És illetlen is, hogy itt, most és pláne én csináljam neki a reklámot. Nem is teszem.

   

Hisz’ mindenki csak foglalkozzon saját magával – ilyen ez a kor, amelyben élünk. Magaddal törődj és más senkivel. Meglepődnél, Királyom, de sokan közülünk többet foglalkoznak az ápolt gyepükkel, mint a szomszédjukkal.

Értem én, hogy lovas nemzet révén fontos dolog a fű. De azt talán Te sem gondoltad volna, hogy a füvünk egyszer majd jobban érdekel minket, mint a lovaink. Persze, akinek nem füve, az ne vegye magára.

Két éve írtam neked utoljára, Somorjáról. Azóta sok minden történt itt a Felvidéknek nevezett kis hazánkban. Mert van, akinek ez nem „kis” haza, csak „is” haza. Haza is, meg nem is…

Térkép e táj, és nem tudja, hol lakott itt Czuczor Gergely. Minek tudná? Egy név, egy utca neve, egy adat, mint egy odébb rúgott kő. Pedig ezekből az odébb és félre rúgott kövekből épült fel az ezeréves birodalmad, Királyom. Odébb és félre rúgott kövekből.

Hiszen nem mindig a nagy hidakon jutunk előre. Van, hogy a szimpatikus nyúlcsapáson előbbre megyünk, mint a kigyúrtnak hitt rókautakon. István király! Dicső államalapítónk! Gondoltad volna? Gondoltad volna, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, mégis él majd a magyar? Azon az estén, lehet hogy épp ilyen esős, borongós estén, mikor azon rágódtál, hogy saját véreddel mérkőzz, mikor Koppány járt csak a fejedben, vajon hittél-e a folytatásban? Abban, hogy lesz-e egyáltalán folytatás. Lesz-e siker, lesz-e magyar?

És lőn. Ma, itt Érsekújvárban is vagyunk. Megmaradtunk. Hogy sokan, vagy kevesen, nem ez a lényeg. Mindig lehetünk többen, de mindig lehetünk kevesebben is. Anyám, aki ebbe a városba járt középiskolába, nyilván más mennyiségekre emlékszik. De még egyszer mondom, itt és ma nem ezen van a hangsúly.

Királyom! Egy maroknyi hites nép többet ér, mint ezernyi megvett bérenc. Hűséget ugyan lehet venni, de hitet sohasem. Én a magam részéről ugyan jobb szeretném, ha kevesebb szobrunk lenne, és több élő, cselekvő emberünk. De az is lehet, hogy telhetetlen vagyok. Mert szép és hagyományos dolog koszorúzni, de sose feledjük: azok, akiket ma koszorúzunk, azok nem koszorúztak, hanem cselekedtek.

Királyom, ne vedd zokon, de telhetetlenségemben én több királyra vágyom és kevesebb koszorúra. Szerintem, ebben kiegyezhetünk. De ami tény, hogy harcos idők jönnek, zajosak, hangosak. Idők, amikor ki-ki megmutathatja, hogy tenni vagy csak koszorúzni akar. És azokat, akik tenni akarnak, csak buzdítom: tegyük a dolgunk! Mert vacak nemzet az, amelynek több a koszorúja, mint a tette.

István királyom, újra zárom soraim. És még mindig tudom, hogy nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Jövőre ugyanitt, Veled. Isten minket úgy segítsen.

Menyhárt József

Nyitókép: MKP.sk