GF: Az örök békét őrző liberalizmus valójában sosem létezett

Az 1700-as évek végén Emmanuel Kant filozófus olyan egyetemes békét vázolt fel, amelyben a nemzetek alárendelték magukat bizonyos elveknek és entitásoknak, amelyek ezt a békét szavatolták. Sokan osztották ezt a véleményt, és jó okkal. Úgy hitték, hogy létezhetnek olyan normák, szabályok és intézmények, amelyeket tiszteletben tartva egy stabil, kiszámítható és a feszültségeket konfliktusok nélkül kezelni tudó rendszer jöhet létre. Sokan azt hiszik, hogy már elértük ezt a rendet, amelyet ma liberális nemzetközi rendnek neveznek. (…)

A gond az, hogy ez a liberális világrend sosem létezett. (…). Nem mintha nem próbáltak volna meg ilyen rendet létrehozni. Az elmúlt száz évben három próbálkozás is volt. Az első az I. világháború vége után történt. Európát megrémítette az, amit önmagával művelt. Az Egyesült Államok pedig előhozakodott a Nemzetek Szövetségének ötletével, amelynek feladata az lett volna, hogy kezelje a nemzetközi súrlódásokat  és megakadályozza az önpusztító vállalkozásokat. Csakhogy egyetlen nemzet sem volt hajlandó önérdekét egy nemzetek feletti szervezet alá rendelni, így a szervezetnek nem volt valódi ereje, hogy érvényesítse akaratát.

Az USA volt közülük a legőszintébb, amely elutasította, hogy részt vegyen a Nemzetek Szövetségében, ámbár épp Woodrow Wilson amerikai elnök volt a szervezet megalkotója. Más nemzetek csatlakoztak, de döntésük könnyelmű volt, valójában egyikük sem akart engedelmeskedni a liga parancsainak. Az egész elképzelés azért volt abszurd, mert a tagok többsége gyarmattartó hatalom volt, akik normákat, szabályokat és intézményeket akartak létrehozni annak érdekében, hogy mégjobban kiaknázhassák gyarmataik gazdasági adottságait. (…)

   

A második kísérlet a második világháború utáni, jóval ambiciózusabb szervezet volt, az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az ENSZ már tisztában volt vele, hogy egyetlen nemzet sem engedelmeskedne egy nemzetek feletti intézménynek, ezért létrehozta az ENSZ Biztonsági Tanácsát a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína és az USA részvételével, és közülük akárcsak egy nem értett egyet egy döntéssel, megvétózta azt, és az ENSZ nem tehetett semmit a háborúk megállítása érdekében (egy kivétellel, a koreai háború esetében).

(…) Ám ez a nemzetközi világrend olyanokból állt össze, akik háborúra készültek egymás ellen. Az intézménye fele a szovjet tömbből állt, akiknek berendezkedése nem volt igazán liberális. A másik fele az Egyesült Államok szövetségeseiből tevődött össze, akik különböző csoportokon keresztül fogtak össze – ilyen volt a NATO-is, de ott volt a Világkereskedelmi szervezet, a Nemzetközi Valutaalap vagy a világbank. Az USA és Nagy-Britannia támogatta az európai integrációt kezdve a Szén- és Acélközösségtől az EU-ig. Mind liberális intézmények voltak szabályokkal és normákkal.

Ez idő alatt végig ott lebegett a világ feje fölött a nukleáris holokauszt lehetősége. Természetesen a világháború végül nem hozta el az apokalipszist, de ez nem a nemzetközi intézményeken múlt. A valódi oka az volt, hogy az USA és a Szovjetunió nagyon keményen dolgozott rajta, hogy ne kerüljenek nukleáris háborúba. A hidegháború győztesei aztán két meggyőződősük volt: hogy olyanná formálhatják a világot, amilyenné ők megálmodták, és hogy minden épeszű ember olyan akar lenni, mint ők.

Talán egyetlen entitás sem jutott közelebb Kant örök békéjéhez, mint az EU. Az Unió a normák, szabályok és intézmények tökéletes példája. Az EU önmagát egy civilizációs erőnek tartotta, aki civilizált technokráciára akarta tanítani a liberalizmussal újonnan megismerkedő országokat. (…) Ez az illúzió kezdett elhalványulni 2001. szept. 11. után. 2008-ban a helyzet tovább romlott.

Ez azonban nem akadályozott meg egyeseket abban, hogy isteni magaslatokra emeljék a rendszert, amely megbukott. (…) A probléma nem az, hogy senki sem akar olyan rendszert, amellyel el lehet kerülni a háborúk kockázatát. (…) A gond a győztesek ambíciójával van, akik azt hiszik, hogy bürokráciával és makacssággal megállíthatják a történelem kerekét. Ez nem liberalizmus, ez a győztesek alantassága.

GeopoliticalFutures.com, The Myth of the Liberal International Order

Nyitókép: Politico.eu