(…) Sajtómunkásoknak látszó lecsúszott egzisztenciák húztak elő egy 55 évvel ezelőtti bűncselekményt az archívumból, de fogalmunk sincs, hogy miért. A privátkopók önző céljai miatt? A mesteredző Kiss László megsemmisítéséért? Vagy hogy a sikeres úszók közösségét szétverjék a közelgő olimpia és a budapesti vízi világbajnokság előtt? (Most már az összevissza beszélő Gyárfás Tamás szövetségi elnökön a célkereszt.)
Azért biztosan nem, hogy az akkori tettnek következménye legyen. Hiszen volt. A cél nem lehetett a kibillent társadalmi igazság helyreállítása. Mivel az a jog szerint megtörtént. Ha a (privát) kopók új tényeket tártak volna fel, vagy az elmaradt büntetés lehetőségét teremtették volna meg, akkor újságírói munkát végeznek, nem médiaterroristaként robbantgatnak a nyilvánosságban, és ma szó sem hangozhatna el eljárásukkal szemben és a főszereplő védelmében. Akkor Kiss László webkoncolása aggálytalan lenne.
Csakhogy mást sem tettek, mint egy már megítélt dolgot löktek az online világ népbírósága elé, belenyomták arcát a mocskos részletekbe, hogy beleborzadjon az élménybe, és képtelen legyen tudomást venni a hajdani bűnös bűnhődéséről és 55 éve tartó megjavulásáról. Az addig köztiszteletnek örvendő Kisst kiszolgáltatták a manipulált tömegnek, amely legazemberezte, és kiüldözte a közéletből.
Riasztó, hogy a most szervezett akcióban a hiszterizált közeg milyen szabadon kezelte a tényeket, milyen „nagyvonalúsággal“ tekintett el létező és érvényes közösségi szabályoktól – amilyen a törvényi mentesítés is -, és milyen magabiztossággal hibáztatta a főszereplőt mindenért, Mintha neki nem csak megjavulni és beilleszkedni lett volna kötelessége, de nap nap után figyelmeztetni környezetét önmaga sötét múltjára. Ami teljes képtelenség.
Hogy hol itt a közösségi érdek? Hol az erkölcsi tanulság? Csak az az üzenet vonít ma is szűkölve, hogy nincs megbocsátás. És hiába minden írott és íratlan szabály, nincs kikászálódás a gazemberek táborából.
De ha a végkövetkeztetés ez, akkor őrülten veszélyes pályára tévedtünk. (…)
Heti Válasz – Borókai Gábor: Nyomorultak 2.0
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.