Ami a románoknak állami ünnep, a magyaroknak nemzeti gyásznap, melyen ki fekete zászlóval, ki a hivatalos megemlékezésekről való tüntető távolmaradással jelzi: nincs mit örülni annak, hogy 1918. december 1-jén megpecsételődött Erdély sorsa. (…)

 

(…) Ha már egyszer ilyen tragikusan alakult az ország sorsa, érdemes volna elolvasni, mi is áll pontosan abban a bizonyos gyulafehérvári határozatban, amit szomszédunkban olyan nagy lelkesedéssel ünnepelnek. Mármost a románok által is lakott területek és az anyaország egyesülése mellett ez áll a szövegben:

 

„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. (…) Tökéletes sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság; minden emberi gondolat szabad terjeszthetése.”

 

(…) És bár a gyulafehérvári határozatot a bukaresti parlament soha nem iktatta törvénybe, a dokumentum azóta is hivatkozási alap Románia számára. De számunkra is lehetne az. Főleg, hogy a szöveggel már elfogadói, az Osztrák-Magyar Monarchiában (az ő nézőpontjukból a „népek börtönében”) élő erdélyi románok is tanújelét adták: országuk etnikumait meg akarják óvni  a kisebbségi lét általuk megtapasztalt keserveitől.

 

 hirdetes_810x300  

Szóval, le december 1-jével. És éljen a gyulafehérvári határozat!

 

Heti Válasz, Szőnyi Szilárd: Dörgöljük a románok orra alá december 1-je be nem tartott ígéreteit

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!