Böjte Csaba: Ha valaki nem tudja pontosan mit tegyen, azt javaslom, kezdjen el szeretni

Közben Európában is nagy a mozgás: fiatalok tömegei hagyják el Romániát, Magyarországot és keresik a szebb jövőt Nyugat-Európában.

Azt tapasztalom, két dolog van, amit a Jóisten igen erősen a szívünkbe írt. Az egyik a vérrokonaink iránti szeretet. Az otthonainkban a gyerekek olyan szépen, tisztelettel beszélnek anyjukról, apjukról, akkor is, ha eldobták őket, vagy gyilkosság miatt börtönben ülnek. Isten legcsodálatosabb alkotása a gyermeki szív, abban nincs bűnös anya. A másik igen erős kötelék a szülőföld iránti szeretet. Mikor eljön a vakáció, mindig akad kisgyermek, akit nem visznek haza. Azt mondják, pap bácsi, vigyen el minket a kis falunkba, meglátja, milyen szép. Elviszem őket, sokszor poros, elhagyatott, gazzal telenőtt Isten háta mögötti helyekre, s akkor kinyílnak, boldogok. (..)

Honnan tudhatja az ember, hogy mi a feladata?

Csendesedjünk el, Isten eszünkbe juttatja, amit mondani akar nekünk. Ha valaki nem tudja pontosan mit tegyen, azt javaslom, kezdjen el szeretni. Hogy értem ezt pontosan? Hadd említsem megint a saját példámat: Csíkszeredában éltem, 25 éves voltam, dolgozgattam, udvarolgattam, de belül éreztem a vágyat, hogy Istent szolgáljam.

   

(..)

De nem mondom én azt, hogy aki keres, azonnal adjon fel mindent. Ha úgy érzi, céltalan az élete, közben segítene a szegényeken, elesetteken, szabadsága alatt jöjjön el hozzánk. Maradjon egy hetet, próbálja ki magát. Ha azt látja, a helyére került, maradjon nevelőként. Nekem a gyerekek mellett az is fontos, hogy a kollégáim jól érezzék magukat. Hinnünk kell, hogy megvan a helyünk a Földön. Ha a vállam a helyén van, hihetetlen dolgokra vagyok képes, zsákokat cipelek, vagy akár bármely finommozgást elvégezhetek. Ha viszont kiugrik a helyéről, a legkisebb mozdulat is fájdalommal jár. Isten úgy alkotott meg minket, hogy ami a helyén van, jól működik. Sokszor kérdezik, hogy tudok ennyi feladatot elvégezni? Hát hogyne tudnék, azt csinálom, amit szeretek.

Ez lenne a boldogság receptje?

Az biztos, az ember a végtelenre vágyik: végtelen szeretetre, jóra, soha véget nem érő boldogságra. Hiszem, hogy egyedül Isten képes ezt a szomjunkat enyhíteni. Ahogy Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan az én lelkem, míg meg nem nyugszik benned.” Ha viszont a boldogságot nem a végtelen Istentől, hanem olyan múlandótól, porszemtől várom, mint például a férjem, feleségem, gyermekem, akkor bizony csalódni fogok. Talán ezért is van annyi válás, mert a házastársamtól olyat várok, amit ő nem tud nekem megadni.

(..)

Heti Válasz – Böjte Csaba a boldogság receptjéről