Egyre kevesebben válnak el, viszont egyre hosszabb házasságok bomlanak fel. A Heti Válasz Mihalec Gábor pár- és családterapeutát arról kérdezte, mire alapozza azt az állítását, hogy ez nem szükségszerű, mert az érzelmek a döntések nyomán újraszerveződnek.

 

A kapcsolatod cseréld, ne a társad – javasolja új, Házasság 2.0 című könyvének alcíme. Ez a felvetés ma szinte provokációnak minősül, nem?

 

A párterápiás rendelésemre sorban jöttek olyan negyvenes éveik közepén járó párok, akik 10-15-20 év házasság után fogalmazták meg maguknak: ez nem az, amire vágytam. Nyugodjak bele abba, hogy ez a házasság most már mindig ilyen közepesen elviselhető lesz, vagy lehetne esetleg sokkal jobb – valaki mással? Azzal az eshetőséggel a legkevesebben számolnak, hogy ez a kapcsolat lehetne sokkal jobb – és erre utalok könyvem alcímében – ezzel a társsal úgy, hogy valamit változtatunk a kapcsolat működésén.

 

 hirdetes_810x300  

Azokat a technikákat, módszereket adom közre, amelyek a terápiás folyamatokban sikeresnek bizonyultak. Az a jelenség, hogy a házasságok akkor mennek szét, amikor a gyerekek kirepülnek, mindig is létezett. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy mindig kértek segítséget a párok, illetve a felek régebben jóval előbb elengedték egymás kezét: míg az elmúlt évtizedben a válási csúcs úgy a nyolc-tíz év táján járt, manapság a 14 év együtt töltött idő után mutatható ki a kiugrás.

 

(…) friss statisztikák szerint a 2016-ban kimondott válások harmada közel húszéves vagy még annál is hosszabb házasságnak vetett véget. Akik már leéltek húsz-egynéhány évet – közel negyedszázadot! – egymás mellett, miért nem gondolkoznak úgy, hogy ami még hátravan, már guggolva is kibírják?

 

Az életszínvonal növekedésével csökken az egymásra utaltság érzése. Bármilyen csúnyán hangzik is, azt gondolom: ma nagyon sok pár megengedheti magának a válást. Megengedheti, hogy ne kelljen csak az egzisztenciális nyomás miatt együtt maradni. Amikor a gyerekek kirepülnek, sokan elég fiatalnak érzik még magukat ahhoz, hogy megnyomják a „reset” gombot és megtalálják a boldogságot valaki más oldalán. Megfordult a rendelőmben olyan, hetvenes éveiben járó pár is, akik úgy gondolták: még joguk van boldognak lenni, még joguk van valaki más oldalán beteljesíteni az életről szőtt álmaikat. És bizony még ilyen idős korban is kacérkodnak a válás gondolatával.

 

(…)

 

Könyvében említi, hogy nem a megcsalás az első válóok, hanem az úgynevezett kifáradás. Viszont a meggyengülő kapcsolatokat legtöbbször egy megjelenő harmadik szakítja szét, vagy nem?

 

Abban, hogy egy kapcsolat leült, megfáradt és sebezhetővé vált, mindkét fél felelősséget hordoz. Ez a közös munkájuk – vagy éppen a szükséges munka hiányának – eredménye. Két, lelkileg egészséges ember esetében mindketten felelősek a kapcsolat kiüresedéséért. Az a tény azonban, hogy valaki kilép egy harmadikkal, az ő egyéni felelőssége. Ezzel neki kell szembenéznie. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a harmadik megjelenése vagy a veszekedés eszkalálódása az utolsó csepp a pohárban. A kapcsolat haldoklása azonban már korábban elkezdődött.

 

(…)

 

A minőségi élet iránti vágy tehát az, ami afelé hajtja a párokat, hogy javítsanak a kapcsolatukon?

 

Minden kapcsolatban ott lappang egy jobb verzió. Lehet, hogy a tökéletes álomházasságé, de ha lehet öt százalékkal jobb, mint tegnap volt, miért törődjünk bele, hogy úgy éljünk, ahogy most? Miért ne tennénk bele azt a kicsivel többet? Ebben a tekintetben a tudatosságnak óriási szerepe van, hiszen olyan könnyű belehuppanni a megszokásba. Ha mindig is így volt – törvényszerű, hogy mindig így is maradjon? Ha eddig morcos morgó vén medve voltam is, miért ne lehetnék ma sármőr, aki kedves gesztusokat tesz?

 

valasz.hu: Egyre többen válnak húsz év házasság után

Nyitókép: valasz.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!