Pozsonyból hazafelé azon gondolkodám… Kezdhetném akár így is bevezető soraimat Petőfi Sándor Füstbement terv című verséből kölcsönzött strófával.

 

Több minden az ember eszébe jut, amikor araszolva igyekszik hazafelé, hogy mihamarabb a szeretteihez érkezzen haza. Mert az út bizony nyögvenyelős, amikor a fővárosból szeretne kijutni az autós. (…)

 

Egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy megkülönböztetett jelzéssel ellátott BMW vagy AUDI száguld el a néma kocsisor mellett kifelé Pozsonyból Somorja irányába. Biztosan nagyon fontos emberek ülhetnek benne, akik nem törődve a pórnéppel, ügyesen hazajutnak. Lehet, éppen olyan személyt rejt a sötét üvegű autó, aki kompetens volna a helyzet megoldására. Ezt nem tudhatjuk. Titok. Mint minden más. Például az, hogy mikor oldódik meg végre a főváros és vonzáskörzetének közlekedése? Vagy mikor tart valóban csak minimális ideig az út, hogy bejussunk Pozsonyba?  Kérdések, kérdések után. Épül vagy nem épül a gyorsforgalmi? Inkább csak épülget, remélem, unokáink már használhatják majd az elkészült utat. (…)

 

 hirdetes_810x300  

 

(…)

 

Rabok vagyunk, a főváros rabjai. Szép város Pozsony, én is szeretem egykori koronázó fővárosunkat, de még jobban szeretem szülővárosomat. És talán így van ezzel sok-sok munkás, munkavállaló, aki szeretne mihamarabb hazajutni családjához.

 

Volt már tüntetés, petíció, útlezárás az ügyben. Ha volna rá kellő politikai akarat és pénz, minden bizonnyal gyorsabban megoldódna a kényes kérdés. De egyelőre minden marad a régiben. Araszolás, szirénázó autók és a recsegő magyar adó a rádióban.

 

Hogy mi a helyzet a fővárosba való bejutással? Nos, az már egy másik történet…

 

Hírek.sk, Karaffa Attila: Pozsonyból hazafelé

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!