Üzletláncaink ádázul küzdöttek azért, hogy pultjaikon emelni tudják a hazai (szlovák) termékek arányát, ennek ellenére tavaly az üzletláncoknak sikerült a hazai termékek aranyát az ötéves minimumra csökkenteni. Ez egy régi modell – míg szóban nagy igyekezetünkről adunk tanúbizonyságot, addig a valóságban mindent megteszünk azért, hogy ez ne így működjön. (…)
Ami a csomagolt húst illeti – melynek esetében a hazai arány 50% alatt van – minden vásárlónak a figyelmébe ajánlom, hogy elképzelje azt az utat, amit az a hús Dél-Amerikából vagy más egzotikus országból megjár addig, amíg elér Szlovákiába. Itt aztán a húst felolvasztják, újracsomagolják, végül ismételten néhány napos útra indítják, hogy végül valamelyik szlovákiai bevásárlókocsijában landoljon.
De az a fontos, hogy itt van, – eltekintve a hús minőségétől és a származási ország vágóhídjának higiéniai feltételeitől – és megörvendeztethet minket az árával, amely alacsonyabb, mint a hazai, friss húsé.
Értem én, hogy egy átlagos szlovák állampolgár szereti a Kínából érkező krumplit, és az Amerikából érkező friss húst. Mivel nincs más választása, nagy örömmel vásárolja ezeket a termékeket. Csupán azt nem értem, hogy ugyanazoknak az üzletláncoknak miért nem ugyanaz a hozzáállásuk Németországban vagy éppen Ausztriában? Miért nem tudják egy némettel elhitetni, hogy tessék itt van az olcsó hús, amelyik egy hónapot utazott, vagy az olcsó kínai zöldség, és ne akarj német terméket, mert azt bizony nem fogjuk neked előállítani. Örülj annak, ami van, vedd meg, és edd meg. És nem azért nem csinálják meg mindezt, mert a németek meglincselnék őket. (….)
HNonline, Oszkár Világi: Prečo nám chutí všetko, čo k nám dovezú
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.