Az emigráns kormányokban nincs semmi rendkívüli. A legrégebbi közülük – a Fehérorosz Demokratikus Köztársaság Tanácsa – épp idén ünnepelheti létrejöttének 100. évfordulóját. Bár nincs kizárva, hogy egyszer majd hatalomra jutnak, elsősorban a folyamatosság és a regnáló kormánnyal szembeni ellenállás szimbólumai.

 

A katalán függetlenségi mozgalom vezetőjénél, Carles Puigdemontnál sincs ez másképp. Nem akarja elveszteni a hatalmát, de brüsszeli menedékét sem hagyja el. A paradox helyzetet a Skype oldja meg. Állítólag a modern technológia árt a közszolgálatnak. Ha lehet képviselők útján házasságot kötni, miért ne lehetne kormányozni is.

 

A katalán történések a függetlenségi népszavazás óta lecsúsznak a realitás talajáról. Eddig Madridnál volt az erőfölény. De még Rajoy kormányfő is elismerte, hogy a választópolgárok ütlegelése nem éppen a legjobb módja szimpátiájuk elnyerésére. Egy önkényuralmi rendszer történelmi tapasztalata része a történelmi emlékezetnek. A letartóztatások és a börtönbüntetések a Franco-rezsim diktatúráját idézik.

 

 hirdetes_810x300  

Barcelona sem akar lemaradni az irracionalitási versenyben. Puigdemont értelmezését a képviseleti demokráciáról tanítani kellene. Mint annak példáját, hova vezet a politika lebutítása. (…) És hogy abszurditásból se legyen hiány, a függetlenséget egy nemlétező állam Tabarnia szeparatistái kiáltották ki. (…)

 

Katalónia sem lóg ki igazán a sorból Európában. Legyelországban például Morawiecki kormányfőn keresztül kormányoz Jarosław Kaczyński. Olyan vezetőkkel, akik elbújnak saját döntéseik következménye elől, nagy jövő nem vár a katalánokra. Sem önálló országban, sem Spanyolországban.

 

Hospodárske Noviny, Katalánske absurdity

Nyitókép: HNonline.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!