Tetszik vagy sem, de a húsvéti ünnepek és azok eltöltése jelentős változáson megy keresztül. Miért van ez így, és milyen ünnepekre számíthatnak néhány évtized múlva a gyerekeink és az unokáink? Katarína Nádaská etnológus meg van róla győződve, hogy az ünnepeink mára már elferdültek.

 

(…)

 

Mi a helyzet azokkal a régi szokásokkal, amelyeket a hagyományos háztartásokban szoktak alkalmazni?

 

 hirdetes_810x300  

Ezek közül a szokások közül már csak a locsolkodás és a sibálás (korbácsolás) maradt meg. Kelet-Szlovákiában még jobban működik ez az egész, mint Nyugat-Szlovákiában. Ezek a szokások az évek múltával egyre jobban elferdültek. Például a korbácsolás eredetileg arról szólt, hogy az egyedülálló fiatal férfi fogott egy mézgával megkent fűzfavesszőt, amit lehetett hajlítani, és ezzel érintette meg a lányok lábát, kezét és fenekét.

 

Elengedhetetlen volt, hogy a nő az egész esztendő során egészséges és életteli legyen ahhoz, hogy gyerekeket tudjon szülni. Manapság a lányok amiatt tiltakoznak, hogy nem akarják kék-zöldre veretni magukat…

 

Keleten nem sibáltak (korbácsoltak), inkább locsolkodtak. Úgy tartották, hogy a víznek erős tisztító funkciója van, továbbá abban hittek, hogy a folyó víz kimossa a bőrhibákat. Amikor a lányokat húsvétkor megöntözték, akkor abban hittek, hogy a víz szép, sűrű hajat és tiszta, lágy bőrt biztosít nekik.

 

Ma már más filozófia van érvényben. Ön szerint az elferdült szokás is jobb a semminél?

 

Sok lány nem szeretné, ha megkorbácsolnák, mert fájdalmas és kellemetlen. Mivel a fiúk isznak, ezért nem tudnak mértéket tartani. Hasonló a helyzet a locsolkodással is. Sok helyen ezt a szokást nem fogadják pozitívan, de mégis bennünk van. Az a baj, hogy a fiúk nem tudják miért kell korbácsolni és locsolni.

 

Tudják, hiszen a pénz miatt korbácsolnak, locsolnak…

 

Pontosan. Jutalom azonban mindig volt. A fiúk tojást vagy hímes tojást kaptak, amit a hajadon lányok díszítettek. Abban az esetben, ha a lánynak tetszett valamelyik fiú, akkor a hímes tojásra olyan versikét írt, ami csak az illető legénynek szólt. Amennyiben a legény egyetértett, pár héten belül májusfát állított neki, és máris kéz a kézben voltak.

 

Ma már ezt egyáltalán nem értjük. Nem tudjuk mire van a sibálás, locsolkodás, és mire szolgál a hímes tojás. Ma már a szokások lelketlen öntözéssé és verdeséssé váltak, amiért pénzzel, édességgel vagy alkohollal fizetünk. Ez az a bizonyos elferdülés, amiért mi vagyunk a hibásak.

 

Ehhez még hozzájárul egy másik elem is. A városokban teljesen elfeledkeznek a hagyományos szokásokról, ezeket ugyanis a húsvéti tojások és nyuszik keresése váltja fel.

 

Ez a szokás azokból a nyugat-európai országokból érkezik, amelyikek egyáltalán nem ismerik a sibálás és a locsolkodás hagyományát. Ahelyett, hogy az anyukák elmagyaráznák a gyerekeiknek a szokásainkat, semmivel sem ismertetik meg őket, csupán a csoki nyuszikat kerestetik velük.

 

Rajtunk múlik, hogy az őseink szokásai tovább élnek-e vagy sem. Hogy ezek a szokások a jövőben is megmaradnak-e? Kérdéses. Szerencsére van jó pár néptáncegyüttes, akik a hagyományok hordozóinak tekinthetők. Viszont ha mindezt csupán színpadi szinten fogják művelni, akkor az egész csupán program és színház marad.

 

(…)

 

Ön etnológusként azt vizsgálja, hogy milyen szokásaik voltak az őseinknek. Próbálja megtippelni azt, hogy mindez miképpen fog kinézni a jövőben. Mely szokások lesznek azok, amelyek megmaradnak, és melyek lesznek azok, amelyek fokozatosan kihalnak?

 

Optimista szeretnék lenni. Úgy vélem, hogy nagyon sok szokás legalább azoknak a néptáncegyütteseknek a révén fennmarad, akik a népművelést terjesztik. A folklór modern dolog, nagyon sok könyv jelenik meg a múlt generáció hagyományairól, így megvan az esély arra, hogy a hagyományok túlélik. Az egyszerű családokban azonban ez másképpen van. Legalább az pozitívumnak számít, hogy az egyes hagyományos ételeket megtartjuk.

 

Amennyiben a szülőket a hagyományok betartására nevelték, akkor a gyerekeiket is megpróbálják ezen az úton terelni. De a városokban ez már nehéz. Ahogy említettem, ott ma már nem létezik a locsolkodás és a sibálás. Az emberek inkább a parkba, természetbe és a hegyekbe járnak.

 

HNonline.sk, Bezduché šľahanie a polievanie, za ktoré sa platí. Veľkú noc sme si pokrivili, tvrdí etnologička

Nyitókép: Noviny.sk

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!