Dárdai Pál: Az összes tudásomat és berlini tapasztalatomat odaadtam

Vasárnaptól rekorder: a 18 Bundesliga-csapat edzői közül ugyanis ön töltötte egyfolytában a legtöbbet a kispadon. 2015. február ötödikei kinevezése után 97 bajnokin vezethette a csapatát, ennyi elég is volt az első helyhez, már decemberben eljuthat százig. Ismeri ezt a statisztikát?

Általában nem követem, de ezt ismerem. Van egy olyan kimutatás, hogy a német élvonalban 12 és 18 hónap között van egy edző átlagéletkora. Ha viccelnék, azt is mondhatnám, milyen jó, hogy nem tudtam ezt előre, amikor elvállaltam a csapat irányítását bő két és fél éve, vagy egyáltalán, amikor az edzősködésre adtam a fejem.

Veszélyes szakma ez. Ha realista vagyok, azt mondom, ha a Jóisten ad még nekem két vagy három sikeres szezont, már nagyon boldog lehetek. Eközben persze igyekszem minden erőmmel felkészülni, elemezni, fejlődni, megérteni folyamatokat, megérteni fiatalabb vagy éppen idősebb játékosokat, fejleszteni egy kicsit őket, mert akkor biztosan előbbre jutok, jutunk. 286 meccsen küzdöttem játékosként, az még elképzelhetetlen messzeségben van, és ez itt a Bundesliga, jobb, ha csak egyről kettőre akarok jutni, mert nagyon könnyű orra bukni.

(…)

Amikor a vonal mellett áll, sok minden elmondható, de a lobbanékonyság a legkevésbé. Gólt lő a csapata, rezzenéstelenül veszi tudomásul, legfeljebb bólogat, mintha tudná, ennek így kellett történnie. Miközben látunk sok példát arra, hogy egy edző a csapattagok nyakába borulva ünnepel. Honnan ez a higgadtság?

   

Jól alszom a meccsek előtt, mert mindent pontosan el szoktunk végezni. Egy edző a kapu előtt 30 méterig tud segíteni a játékosainak. Nem értek egyet azzal, aki kvázi azt mondja, ő rúgta az egyik vagy másik gólt. Egy edző arra tudja felkészíteni a csapatát, hogyan tudnak eljutni helyzetig, ziccerig. Milyen nyitásokkal, milyen mozgásokkal tudunk területet nyerni. Mire számít az ellenfél, erre fel lehet készíteni a csapatot. Az edző tudománya a 16-oson belül megszűnik. Ott már az egyén jön.

Volt nekem is olyan, hogy a szlovák Pekarikkal együtt ünnepeltem, mert az első gólja volt, de valóban nem jellemző, hogy elragadnának az érzelmek, mert egy gól után már azon töröm a fejem, hogy ebben az új helyzetben, mi a teendő, hogyan reagál az ellenfél, hogy mi is azonnal tudjunk reagálni rá, hiszen ez a játék lényege.

(…)

Azt mondta, ha bejutnak a nemzetközi kupába, akkor lecseréli a melegítőt. Nem tette meg, miért?

Jobb így coachingolni. A BL-ben, ha van dresszkód, akkor megígérem, hogy öltönyt veszek fel. Az első két meccsemen egyébként az volt rajtam, ahogy a válogatottnál is, de egyszerűen jobban ki tudom így fejezni, hogy a melós csapat tagja vagyok. Ennek a csapatnak szüksége van arra, hogy olykor segítséget, tanácsot adjak nekik. Olykor még egy labdakihozatalt is el kell magyarázni, kézjelekkel.

(…)

2014. augusztusban azt mondta, elkészített a szakma nagyjaival, Kovács Ferenccel és Garami Józseffel, valamint a külföldet megjárt fiatalokkal, Lőw Zsolttal és Szabics Imrével egy programot. Azt én mondom, elmúlt 20 év egyetlen értékelhető szellemi termékét rakták össze. Ha konzekvensen végrehajtják, akkor 10 év múlva lesz magyar futball, ezt nyilatkozta. Bántja, hogy még csak ki sem próbálták ezt a programot ?

Az összes tudásomat és berlini tapasztalatomat odaadtam, a lelkiismeretem tiszta. Időközben újraszántottak és veteményeztek otthon. Innen nem akarok okoskodni, beleszólni, annyian értenek otthon a futballhoz, biztosan tudják, mi, miért történt, jobban rálátnak. Jöhetnének tanulmányozni az itteni viszonyokat és módszereket is, de nincs tolongás.

(…)

Bernd az elején jól dolgozott, aztán félrecsúszott a sztori. Vannak felelős vezetők, akik jobban és sokkal közelebből látták nálam, mi történt. Nem tehetett mást, mint lemondott, amikor már ellene fordultak az Üllői úton egy győztes meccs után. Az Auf wiedersehen egyértelmű, és félreérthetetlen jelzés volt. Ha nekem nem lett volna a mostani előtt két és fél olyan szezonom, amilyen volt, most nekem is füttyögnének, és hát a „Dárdai raust” sem úszom meg vesztes meccsekkor, de a többség megérti, átérzi, min megy végig a klub. Hogy azért van szükség a fiatalokra, hogy egyszer majd jobb Hertha legyen. Ha nem építünk, nem csinálunk semmit csak ülünk, kiesünk.

(…)

Mivel tud többet egy szlovák futballista egy magyarnál? Ha létezne egy 20 pontos lista a jelen futballját alapvetően meghatározó automatizmusokról, mit tud egy magyar, és mit egy szlovák, milyen eredmény jönne ki? Duda a játékosa, közelről ismerheti, milyen képzést kapott ő.

Nehéz ezt összehasonlítani. Duda ráadásul egy ösztönös zseni. Akinek, ha feldobom a labdát gyertyába, úgy veszi le, úgy teszi rá a lábát, hogy el sem pattan. Ilyet nem látni sokszor, csak a legnagyobbak sajátja. A tények, a látvány azt mutatja, Szlovákiában jobban felkészítik a játékosokat, ezért játszanak jobb csapatokban, nem azért, mert szerencséjük volt. Ha több jó képességű gyerek van egyszerre egy helyen, húzzák előre egymást, egymást motiválják, egymástól is tanulnak, ez is egy fontos szempont, nem vagyok benne biztos, hogy ez otthon így van.

A milliárdokkal megtámogatott magyar akadémiai rendszer eközben a kazah és a ciprusi bajnoknak adta el a toptermékét.

Mindketten, Kleinheisler és Sallai is nagy esélyt kaptak, de még ide sorolom Kalmár Zsoltot is. Ha nem veszik fel a helyi sajátosságokat, és nem küzdenek, nem ragadnak a magas nívón. Még visszajöhetnek, de a világfutball nem lassít, sőt.

(…)

Azt mondta, hogy ebben a formájában kidobott pénz az akadémiai rendszerbe fektetni,mert előtte az iskolai futballra is költeni kellene.

Hiába jó a tető, ha gyenge az alap. Az a legfontosabb, hogy jól szeressék a focit. A Zsolnaynál, ha nem sikerül egy porcelán festése, megy a pincébe. Hollóházán félrecsúszik valami, a legkisebb apróság is, megy a pincébe. Eladhatatlan, vagy nagyon olcsó. A B-kategóriás termék nem vonzó, miközben A-kategóriás stadionjaink épülnek. A legjobb áru nem akar kijönni.

Ott lehet a magyar válogatott a 2020-as Eb-n?

Nem látjuk a Nemzetek Ligáját, nem látjuk a selejtezőcsoportot, de egy biztos, én leszek Magyarország legnagyobb szurkolója. Ahogy a pécsi fekete salakos pályán is az voltam jó régen.