Pintes Gábor: Minden évben újrakezdés – avagy kötéltánc az önmegsemmisítés és a másoktól várt megmentés között

(…)

A nyári szünidő és a szabadság ideje valahogy mindenkiben elhint némi reményt arra vonatkozóan, hogy az elkövetkező tíz-tizenkét hónap jobb lesz a korábbinál, sikerül orvosolni olyan problémákat, melyek a közelmúltban sokkal inkább bénították a pedagógiai munkát, semmint előrehaladást és fejlődést tettek volna lehetővé.

(…)

   

Sok felvidéki magyar iskola legégetőbb problémái közé tartozik az alacsony diáklétszámok miatti megszűnés veszélye. Emellett nem elhanyagolható a kerettantervek oly mértékű és módú deformációja sem, mely az alapiskolák első évfolyamaiban az anyanyelv oktatását az idegen nyelv(ek) oktatásának szempontjaival kívánja összemosni. Ezek nagyon komoly problémák, és orvoslásuk elsőrendű prioritást kell, hogy élvezzen.

A problémákat viszont differenciálni kell – és látni bennük saját helyzetünket is. A helyzet elemzésének egyik kiindulópontja, hogy miért is jutottunk el idáig, miért alakulhatott ki olyan helyzet, mely azonnali beavatkozást és tűzoltást igényel. Lehet, hogy provokatívnak tűnik majd a kérdés, de mégis felteszem: milyen mértékben okolhatunk a kialakult helyzetért másokat, és milyen arányban vagyunk mi magunk is bűnrészesek?

Nem vonom kétségbe, hogy komoly ellenszélben nem könnyű, sőt gyakran lehetetlen végezni a mindennapi pedagógiai munkát, de…
…de kit okolhatunk leginkább azért, hogy sok felvidéki magyar iskola egyre inkább elnéptelenedik?

A megsemmisítőnek titulált rendelkezések csak az utolsó szöget jelentenék ezen iskolák koporsójában. Az út, ami idáig vezetett, inkább nevezhető önmegsemmisítőnek, semmint külső erőszaknak. Segítséget, támaszt, megértést várni, kérni, igényelni ilyen helyzetben talán kissé szánalmas dolog is. A megoldás kulcsa a mi kezünkben van. Csak akkor leszünk saját sorsunk és jövőnk alakítói, ha minden felvidéki magyar család meghozza az egyetlen helyes és logikus döntést gyermeke iskoláztatásáról. Ezzel megszűnhet a másoktól való függőség, és a probléma lényege talán tárgytalanná is válhat. A megmentést ne másoktól várjuk, tegyük meg azt mi magunk!

(…)

Katedra, Pintes Gábor: Minden évben újrakezdés – avagy kötéltánc az önmegsemmisítés és a másoktól várt megmentés között