(…)
Arra emlékszik még, hogy Mircea Geoană budapesti látogatásakor megkérdeztem, támogatja-e a székelyek autonómiáját?
És mit mondtam?
Hogy nem.
Hogy nem?
Pontosan.
Ma nem ezt gondolom, de lehet, hogy akkor ezt mondtam. Hát nagyjából azt gondolom, azt gondoljuk, hogy bármilyen messze el lehet menni autonómiában, amit a többségi társadalommal való egyetértés még elbír. Autonómiát nem adnak erőszakkal.
De mégis, milyen bátorítást élvezhetnének az autonomisták – tegyük fel – öntől, aki a nyilatkozataiban folyamatosan megtagadta a határon túli magyarokat, kihátrált mögülük, nem támogatja őket, sőt a szavazati jogukat sem?
Azt végképp nem! Egyébként ezt most éppen felveszi?
Igen.
De nem mondta!
Dehogynem, jeleztem, itt tartom éppen a szája elé a diktafont.
Maga nem egy ügyetlen fiúember! Nos… A szavazati jogot, azt végképp nem támogatom, mert szerintem, ha van valami, ami rettegésben tarthatja a román többségi társadalmat, az az, hogy úgy követelnek autonómiát, hogy közben az autonómia birtokosai egy másik állam polgárai, és ők ezt egyből szeparatizmusnak fordítják le.
Dehogy fordítják annak!
Hát most… mi ezt gondoljuk, maga ezek szerint máshogy gondolja…
Igen. Azt, hogy ez olcsójánoskodás.
Szívesen vitatkozhatunk erről.
Nem túl felemelő, hogy ön azzal az ígérettel akar miniszterelnök lenni, hogy elveszi a határon túliak szavazati jogát.
Nézze. Aki nem él itt és nem itt adózik, az annak a politikai közösségnek a dolgával, amelyik életéről szól, hogy milyen kormánya van, azzal sérti ennek a közösségnek az önrendelkezési jogát. Származás okán, mert az ükapám magyar volt, de közben nem osztozom a politikai közösség sorsával… azt tudom mondani, amit Áder János mondott 25 éve. A köztársasági elnök 25 évvel ezelőtti szövegével értek egyet.
Csakhogy Áder János akkor azokról beszélt, akik önként mondtak le állampolgárságukról, és nem úgy vesztették el azt, hogy a fejük felett új országhatárokat húztak meg.
Nem. Áder János mindenkiről beszélt. Én a szöveget olvastam, ezek szerint maga nem olvasta.
Én is olvastam, pontosan ezért állítom azt, amit.
De nincsen ilyen distinkció benne! Azt mondta, hogy költözzenek ide egészen egyszerűen és akkor lesz jog. Nekem sincs semmilyen bajom. Üdvözlünk mindenkit, aki jön! Itt éljen, és annak a kormánynak a döntéseit élvezze, vagy szenvedje el, amelyikre szavaz, és akkor teljesen rendben van.
Éppen imént derült ki, hogy ön sem következetes az autonómia ügyét illetően… Most éppen úgy tűnik, hogy támogatja…
Erre mondtam azt, hogy nem tudok róla, hogy azt mondtam-e, vagy nem azt mondtam, de azt tudom mondani, hogy azzal értek továbbra is egyet. Konzekvensen. Én ugye azon kevés képviselők között vagyok, s emiatt nagyon sokan nem kedvelnek engem a határon túl, aki az állampolgárság automatikus megadásával sem értett egyet. Azt az európai normát tartom kívánatosnak, hogy aki tartósan helyben él 5-10 évig, az kapjon állampolgárságot. Azt mondta 2004-ben a mai miniszterelnök: ó, csak egy útlevelet adunk, dehogy! Ne vicceljünk már, én vagyok a következetes ebben a kérdésben. Óva intek mindenkit a közép-kelet-európai, bármilyen fajta nacionalizmustól. A viszontlátásra!
Mikor megy a Székelyföldre?
Fogalmam sincs.
Járt már ott egyáltalán? Ismeri az ott élők örömét, bánatát?
Persze, többször! Hát nekem Székelyudvarhelyen saját cégem volt, emberek tucatjainak adtam munkát, kérem szépen! Ez az igazi magyarság!
Készül még oda menni?
Persze! Székelyföld gyönyörű!
Krónika.ro – Villáminterjú Gyurcsánnyal: a szavazati jog rettegésben tarthatja a románokat
Megosztás:
Címkék: autonómia Gyurcsány Ferenc Kristály Lehel magyar állampolgárság nacionalizmus szavazati jog Székelyföld Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.