„Még soha nem volt olyan gyenge az Európai Unió gazdasági, katonai, politikai értelemben, mint most. Nincsenek közös értékek, nincs önálló akarat és problémamegoldó képesség” – mondta Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke a Magyar Hírlapnak. A házelnök szerint így önmagában nincs is értelme az EU-nak, bár azt elismerte, hogy az uniónak nincs alternatívája, mert ha megszűnne, a helyzet még rosszabb lenne.
Kövér szerint az évezredfordulón az unió még közel állt ahhoz, hogy önálló, erős közösség legyen belőle, azonban Európa kudarcot vallott. Az euró nem lett világpénz, a közösség gazdaságilag nem lett szuverén, és nem alakított ki gyümölcsöző gazdasági kapcsolatot Oroszországgal, emellett a közös védelmi politika helyett az Egyesült Államok haderő-telepítése van napirenden az unió egyes országaiban. Épp az ellenkezője történt, az unió belebonyolódott a kilátástalan szankciópolitikába, s miközben minden az amerikai érdekeknek megfelelően alakul, a konfliktus minden gazdasági és politikai terhét az unió szenvedi el.
Akkor mi értelme van az Európai Uniónak?
Így önmagában semmi értelme nincs. De arra a logikus kérdésre, hogy egy esetleges felbomlás után mi következhet be, az az egyetlen válasz, hogy az uniónak nincs alternatívája. Ha megszűnne a közösség, csak rosszabb helyzet alakulna ki a mostaninál. A visegrádi négyek együttműködése és a britek uniós útkeresése mutatja, hogy a problémákat észszerűen meg lehet vitatni, és megoldást is lehet rájuk találni. Ezek olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy lehetséges egy másik, életképes Európai Unió is.
Viszont a mostani közösség átszervezéséhez legalább akkora bátorság kellene, mint egykor a közösség megalapításához vagy az új tagállamok sorozatos felvételéhez kellett. Európa azóta van identitászavarban, amióta elfeledkezett arról, hogy nemzetállamok elsősorban gazdasági, majd erre épülő politikai együttműködéséből született. Az Európai Unió akkor került válságba, amikor az önmaga által létrehozott bürokrácia egyfajta gólemként önálló életre kelt, önálló akaratképző erő lett belőle, és a nemzetállamok feje fölé nőtt, fokozatosan háttérbe szorítva az együttműködés meghatározó alapelvét, a szubszidiaritást.
És ki áll a gólem mögött?
Ez az, amit nem tudhatunk. Csak találgatunk, hogy amikor Jean-Claude Juncker bizottsági elnök – akinek a karaktere engem egyébként a szovjetek által 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök helyébe ültetett Dinnyés Lajoséra emlékeztet –, vagy valamelyik uniós biztos megszólal, akkor valójában Angela Merkel, az Egyesült Államok gazdasági-politikai érdekcsoportjai, transznacionális, transzatlanti arctalan lobbicsoportok, vagy épp a Bilderberg-csoport hangját halljuk-e. De lehet, hogy valami más vezeti őket.
Az biztos azonban, hogy velük szemben van alapja az emberek bizalmatlanságának, tehát nagy a baj. Bizalom nélkül ugyanis semmilyen hosszú távú együttműködés nem képzelhető el. Úgy látom, hogy ezt a bizalmatlanságot viszont Európa jelenlegi politikai vezetői nem veszik észre, vagy nem veszik komolyan.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
