(…)
Soros György alapítványainak és „civil szervezeteinek” ujjlenyomatát sem nehéz fellelni az Európába tartó migráns invázió útitervén, a milliószámra osztogatott „otthont elhagyó segélyeken”, „helyes magatartást magyarázó” mobilos installációkon. A magától is agyonbürokratizált Európai Unió padlóra küldéséhez az afrikai és közel-keleti „szenvedő demokratikus ifjak” idetelepítése adta az utolsó lökést.
Angela Merkel azt gondolta, hogy ha becsülettel „szalutál” Washingtonnak, blokkolja a hatékony, európai vezénylet alatt álló uniós haderő kiépítését, a második világháború utáni német társadalmi megállapodást szembeköpve katonai kalandokba kezd, támogatja Obama ukrajnai ámokfutását, és saját érdeket feláldozva szembemegy Moszkvával is – nos, akkor az Egyesült Államok segíteni fogja, mindkét félnek előnyös szabadkereskedelmi egyezséget köthetnek, Németország hosszú évtizedekre „törvényesítheti” irányító szerepét Európában.
Merkel ma már tudja, átverték, veszített. Washingtonnak már csak a végjátékhoz kell, saját lakossága mellett Európa is naftalinba küldené. Változtatni már nem tud, de végigjátssza hattyúdalát, bármi is az ára. Neki is, de főleg nekünk, félő, másik előjellel. A már említett Soros György mindig is tengerentúli érdekeket szolgált, soha sem piszkított a saját fészkébe.
(…)
Berlin, Brüsszel, Moszkva és Peking is értsen a szóból: egy diktáló szuperhatalom van politikai, gazdasági és kulturális téren. Értsék a „kicsik” is, ami korábban mézzel ízesítve jött, azt most bokacsattogtató lelkesedéssel kell lenyelni.
Amerika hazai gondjait oldják meg az amerikaiak. Mi meg merjünk nemet mondani, a barátság kétoldalú dolog, erőből már nem megy.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.