Ulicza Tamás: Délibábos szolidaritás

(…) Kerítést nem finanszíroz az unió, de az afrikai országoknak örömmel fizetnek, ha feltartják a migránsokat. Miközben Brüsszelben senkit nem zavar az, hogy Merkel asszony és Emmanuel Macron nyugodt lélekkel ad pénzt a probléma valószínűleg sokkal durvább eszközöket is alkalmazó afrikai megoldására, addig az európai politikusok és a sajtó folyamatosan támadják Magyarországot a kerítés felépítéséért, és a „menekültek cserben hagyásával” vádolják.

Nem mellékes, hogy azok a politikusok, akik fennhangon kritizálják a magyar kormányt, falakat emeltetnek országaik határára. Bocsánat, ők „kapukat építenek szárnyakkal”, ami természetesen teljesen más.

A magyar határon szolgálatot teljesítők nemcsak az országot védik, hanem „nagyobb hazájukat” is (ahogy Ottlik Géza írta Iskola a határon című regényében Kőszeg védőiről), az Európai Unió vezetői mégis átnéznek rajtuk, és arra használják a lehetőséget, hogy a kvótákat ismét megpróbálják ráerőltetni Magyarországra. (…)

   

Magyarország még mindig bízik Európa vezetőiben, hiába hagyták cserben újra és újra, amikor közös érdekekről volt szó. A kontinens addig egységes, amíg a közös ügy nem ütközik pénzügyi vagy politikai érdekekkel. Amint ez megtörténik, a puzzle szétesik, az európai összefogás délibábja szertefoszlik.

Ma sincs ez másként: a sokat hangoztatott szolidaritás addig tart az uniós politikusoknál, amíg mindenki úgy táncol, ahogy ők Brüsszelben fütyülnek. Talán le kéne mászniuk az elefántcsonttoronyból, és észrevenni, hogy Európa határain vannak nehézségek, és nincs kolbászból a kerítés.

magyarhirlap.hu – Ulicza Tamás: Délibábos szolidaritás

Nyitókép: mno.hu