Ulicza Tamás: A kínai tenger hullámai

A Kínai Kommunista Párt kongresszusa megerősítette Hszi Csin-pinget pozíciójában a világ egyik szuperhatalmának élén, mi több, „kánonba” iktatta a nevét és a gondolatait azzal, hogy beleírta a párt alapokmányába. Hasonló megtiszteltetés eddig csak Mao Ce-tungot és Teng Hsziao-pinget érte. Hovatovább gyakorlatilag Hszi Csin-ping saját embereit ültette a párt vezetői pozícióiba.

(…)

Harmadszor, bevezetné a „törvény uralmát”. Erre jó példa nagyszabású korrupcióellenes programja, amelynek keretében eddig érinthetetlennek gondolt politikusokat is börtönbe zártak, és ezzel a nép körében is népszerű lett. Természetesen a törvény uralma itt is hordoz kínai sajátosságokat, és nem teljesen felel meg annak, amit európai demokráciákban a kifejezés alatt értünk. Ami pedig számunkra a legfontosabb, Teng Hsziao-ping külpolitikájára „a figyelem kerülése, és az idő kivárása” volt jellemző. (…)

A kínai elnök „filozófiájának” központi üzenete Kína nagyságának visszaállítása. Kína nem a semmiből emelkedik fel, több ezer éves történelemre hivatkozva könnyen mondhatják, hogy a „Mennyei Birodalom” csak elfoglalja korábbi státusát. A kínai kultúra és gazdaság mindig erős hatással volt a környezetére, és az éppen ismert világra, a kínai hatalmi központ külpolitikai és katonai befolyása azonban a történelemben hullámzó erővel hatott más államokra, attól függően, hogy éppen milyen volt a belpolitikai és a gazdasági helyzet. (…)

Miközben retorikája és külpolitikája a világ felé való nyitásról szól, nem szabad elfelejteni, hogy Hszi Csin-ping kemény kézzel tartja a gyeplőt: korlátozza az internet elérhetőségét, a szólásszabadságot, és szabad sajtóról sem beszélhetünk. A párt uralma minden felett érvényesül, és bírálatra szinte csak a legfelsőbb pártvezetők körében van lehetőség. Reformjait, Kína modernizálását bármiféle politikai liberalizáció nélkül viszi véghez, és nem várható, hogy ez a jövőben változna.

(…)

   

Miközben Európa süllyed, Kína emelkedik. Ahonnan az Egyesült Államok visszahúzódik, azt a területet, mint egy nagy, sárga tenger, az ázsiai ország elönti. A kínai pénz és diplomácia az egész világot behálózza, és Pekingben új, vállaltan nagyhatalmi korszak kezdődött.

Magyar Hírlap – Ulicza Tamás: A kínai tenger hullámai
kép: 24.hu/MTI/AP