Eddig nemhogy lejtett, hanem egyenesen felborult a pálya a balliberálisok előnyére.
Magyarországon a rendszerváltás kezdeti időszakában a főként az SZDSZ által hazánkba importált liberális-neoliberális nézetrendszer uralkodott el, nemcsak a politikai életben, hanem a gazdaságban és a kultúrában is.
A liberális elit, amelyikhez hűséges kiszolgálóként és követőként kapcsolódtak a volt pártállami, posztkommunista csoportok, megszabta és irányította a hazai szellemi életet, rendelkezett a pénzügyi források felett, ők döntötték el, hogy ki számít tudósnak, művésznek, írónak stb., ki jelenhet meg a közéletben, a nyilvánosság előtt, ki kerülhet pozíciókba és így tovább.
Egyszóval, nyugati és globális háttértámogatással nagyon hamar kialakult a nyugati áramlatot majmoló hazai fősodor, amely a régi, kádári rendszer és az új, nyugatias, globalista rendszer elitjének szövetkezésére épült.
Ez a kulturális fősodor húsz éven át nem is csak domináns, hanem uralkodó pozícióban volt, még azokban az időszakokban is, amikor nem ők kormányoztak…
(…)
Ha viszont domináns politikai rendszer alakult ki Magyarországon, akkor ebből logikusan következik, hogy helye van a domináns kultúrának is. Olyannak, amely a politikai értékekből és eszmékből következik: egy domináns, nemzeti és polgári kultúrának, az 1990-es évekből származó polgári Magyarország koncepciójának, ami, s ezt szeretném ezerszer aláhúzni, soha nem volt és nem is lesz politikai termék.
És éppen azért, mert nem politikai termék, hanem egy politikai közösség véresen komolyan át- és megélt létmódja, ideája és értékrendje, válhat képessé arra, hogy felváltsa a húsz évig, de inkább egészen napjainkig nem pusztán domináló, hanem uralkodó, gyakorlatilag hegemón helyzetben lévő neoliberális, globalista és kozmopolita látásmódot.
És itt kell élesen meghúzni a két korszak közötti különbséget. A neoliberális fősodor az elmúlt húsz-huszonnyolc évben vindikálta magának a jogot, hogy meghatározza a beszédmódot, az értékelési szempontokat, s ő döntse el azt, hogy mi számít értékes irodalomnak, művészetnek, tudománynak, egyáltalán kulturális teljesítménynek.
(…)
Nagyon kérek mindenkit a nemzeti oldalon, tényleg higgye el, hogy az elmúlt időszakban nemhogy lejtett, hanem egyenesen felborult a pálya a balliberálisok előnyére. És ezen gyökeresen változtatni kell, hogy az esélyek kiegyenlítődjenek!
(…)
Kellő szerénységgel és alázattal minden honpolgárunk iránt, de mégis kellő önbizalommal kell és lehet vállalni a dominanciát, intézményesen, forrásokban, hogy az esélyek végre kiegyenlítődjenek ebben az országban. Mindezt abban a hitben, hogy ez nem csak ennek a tábornak válik hasznára és jólétére.
Már csak azért is, mert egyedül a többségre épülő, nemzeti és polgári domináns kultúra képes arra, hogy a migráció éveiben és évtizedeiben megtartsa és életben tartsa ezt az országot.
Magyar Idők – Fricz Tamás: Domináns kultúra Magyarországon
Nyitókép: szemlelek.blog.hu
Megosztás:
Címkék: fricz tamás magyar idők Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
