Georg Spöttle: Európa sírásói

Írhattam volna azt is, hogy tarka ruhás bohócok és öreg hippik támadták Magyarországot, hiszen kinézetre azok voltak, akik felszólaltak és gyalázták nemzetünket. Ám ezek veszélyes bohócok, olyanok, mint Stephen King rémálomszerű Krajcárosa az Azban, akinek vidám álarca alatt tűhegyes fogak vannak.

A brüsszeli bohócok szivárványzászlóba és liberális mezbe öltöztek, mint aranyos gondviselő nénik és bácsik, akik halálra aggódják magukat a szegény menekültekért és a demokráciáért: Jaj, az a szörnyű kerítés, az a szegény Népszabadság, CEU- és genderszak nélkül vége lesz a világnak, aranyoskáim! Mézeskalácsházas parlamentjükben pedig egyre őrültebb terveket szőnek a kontinens és a nemzetállamok ellen, de erről majd kicsit később.

Ránézésre csupa féltés és jó szándék mind, legalábbis azok számára, akik már teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, és kellőképpen polkorrektek, mint a Juncker-féle isiász.

   

(…)

Miért nem tart Orbán Viktor nemzeti konzultációt, tette fel az ezerdolláros kérdést az egyik hölgy. Azt hitte, ez most minden ötletek anyja. Hát nem, így döbbenten konstatálta, hogy kormányunk minden fontos ügyben tartott, tart nemzeti konzultációt. Még ilyet, egy diktatúrában, még jó, hogy a népszavazás nem került terítékre, az kiégette volna a biztosítékot sokuknál. Annyira nyilvánvaló volt: nemcsak hogy magyarul nem tudnak, hanem lövésük sincs a magyarországi helyzetről.

Az egyértelmű, hogy sem a képviselők, sem a sajtó képviselői nem olvasták a kormány cáfolatát, pedig mindenki megkapta. Nemcsak nekem, hanem sok kollégámnak ugrott be a Tanú című film híres jelenete: Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet! Ilyen koncepciós perről a legsötétebb Rákosi-érában lehetett hallani, az ítélet már itt is rég megszületett Soros tollából. A valóság, a tények senkit sem érdekeltek.

Már önmagában egy vicc, hogy Judith Sargentini, ahogyan ő maga is állította, privát ügyben jött Magyarországra adatokat gyűjteni. Az meg, hogy kiktől szerezte az információkat, önmagáért beszél: RTL Klub, 444.hu – ha itt megállunk, rögtön fel is tehetjük a kérdést, hogy milyen jogon formálnak politikai véleményt hírcsatornák, amelyek saját állításuk szerint demokratikusak és függetlenek? Na jó, ez csak szarkazmus volt, az egész színjáték annyira álszent és hazug volt, hogy azt már ragozni sem lehet.

Ha Judith Sargentini Pinocchio lenne, akkor az orra elérne Gibraltárig, annyi hazugságot hordott össze. Antiszemitizmus? Amikor pont nálunk zéró tolerancia van érvényben ezzel kapcsolatban? Nemcsak a holokauszttagadás, hanem annak lekicsinylése is bűncselekmény. Antiszemita támadások nem Magyarországon történnek, hanem Franciaországban és Németországban, és érdekes módon az elkövetők migránsok. Persze erről nem ildomos beszélni. A magyar sajtószabadság is kedvenc témája Sargentininek, ám a szigorú állami felügyelet és a durva ideológiai cenzúra alatt álló komplett német sajtót persze nem veszi górcső alá az elhallgatott vagy elferdített hírek miatt.

(…)

Még le sem hervadt Sargentini arcáról a győzelem mosolya, amikor Brüsszel már újabb támadást indított a migrációt ellenző országok ellen. Fel akarják turbózni a Frontexet 10 ezer felfegyverzett főre, és ki akarják venni a határvédelmet a nemzetállamok kezéből. Ebbe belegondolni is rossz…

(…)

Brüsszel, Merkel vagy Macron egy szóval sem említik az európai határok lezárását, hanem inkább legális migrációs csatornák létrehozásáról beszélnek. Orbán Viktor beszédéből szerencsére kiderült, hogy ez a csatorna nem mi leszünk. A határok védelmét nálunk továbbra is a zászlóra és az alkotmányra felesküdött katonák és rendőrök fogják elvégezni.

Magyar Idők, Georg Spöttle: Európa sírásói

Nyitókép: MTI/AP