„Gyerekként a zsebpénzemet az utolsó lejig arra költöttem, hogy elkísérjem a csapatot a vidéki kiszállásokra. 2002-ben vettem át a pékséget anyáméktól, akkor hat alkalmazottból, egy kemencéből és egy szállítóautóból állt a cég. Ma kétszázhúsz alkalmazottam van, harminc autóval az ország tizenkét megyéjébe szállítunk pékárut, Londonban is nyitottunk üzletet, a Lipóti pékség, amellyel testvéri a kapcsolatunk, az én receptem alapján süti egyik kedvelt termékét, az erdélyi pityókás kenyeret. Én már túljutottam az álmomon.
Már nem akarok egyetlen új pékséget sem nyitni, el is hanyagoltam a céget, igazából a feleségem viszi. Biztos van, akinek nem tetszik, amit elértem. Néhány éve olyan ellenőrzést kaptam, hogy még a padlólapokat is megszámlálták a kenyérgyárban. A másfél éves vizsgálat alatt azt gondoltam, ha ennek vége lesz, vagy elhagyom Romániát, vagy úgy megerősödöm, hogy más területen is bizonyítok. Ez lett a Sepsi OSK.
Az időm kilencven százalékát a futballklubra szánom, de az első osztállyal itt is elértem azt, amit akartam. Talán még az megadathatna, ha majd áll az új stadion, ott játsszunk az Európa-liga selejtezőjében csak egy, egyetlenegy meccset. Amit tettem, azért nem kérek elismerést, mert már azt is megkaptam.
Tavaly az év határon túli vállalkozójának választottak, most ősszel vettem át a díjat Budapesten. A beszédemben Kányádi Sándort idéztem: én nem a határon túl, hanem határtalanul vagyok magyar. Két nap múlva a felcsúti sport- és konferencia-központ átadóján a miniszterelnök úr személyesen mondta, hogy tanult tőlem. A gyökereket öntözni kell, mert különben kiszáradnak. Ilyen egyszerű ez.”
mondta Diószegi László, a sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK tulajdonosa (a szerk. megj.)
magyaridok.hu – Sepsi OSK, a mindennapi kenyér
Nyitókép: magyaridok.hu/A Sepsi OSK fb-oldala
Kapcsolódó tartalom:
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.