Szalma György: A kárörvendés sajtójáról

A diskurzus, a témák, a stílus, ami a kormánykritikus sajtót uralja, mindenre jó, csak arra nem, hogy a választókat meggyőzze a kormányváltás szükségességéről.

(…)

Engem sokkal jobban érdekel, hogy mit gondolnak a másik oldalon, a lövészárok túlsó felén, határozzák meg magukat akárhogyan: baloldaliként, zöld baloldaliként, ellenzékiként, centristaként vagy szamuelystaként. (…) Kutatom a közös pontokat, a közös értékeket, amik segítenek abban, hogy – szigorúan békés szándékkal – átlépjük a képzeletbeli frontvonalakat. Az esetek döntő többségében persze úgy érnek véget az újságolvasó maratonok, hogy: „na, úgy látom még nyolc évig Fidesz kormányunk lesz, nem baj, ez idő alatt hátha kialakul egy tisztességes ellenzék”.

A diskurzus, a témák, a stílus, ami a kormánykritikus sajtót uralja,mindenre jó, csak arra nem, hogy a választókat meggyőzze a kormányváltás szükségességéről.

   

Tehát e bizarr intellektuális kalandozásaim közepette néha eltűnődöm: vajon a Fidesznek van-e a legalávalóbb ellenzéki sajtója a világon, vagy ez máshol is így megy? Ezek a nem független kommunikátorok csak a Fideszt utálják, vagy úgy általában nem szeretik a magyarokat?

(…)

Nem titok, hogy ezek a sajtótermékek is egy politikai közösség véleményét artikulálják. Vajon ezek a politikai közösségek magyar érdekű politikát kívánnak folytatni, ha hatalom közelébe szavazzuk őket? Ha az ország nehézségeinek örvendenek a kormány kudarcain keresztül, akkor az időnkét megjelenő aggodalmuk az ország állapota iránt őszinte? Mi van a folyamatos mucsaizás, a lesajnáló, lekicsinylő hangnem mögött?

(…)

A sajtó feladata, hogy kritizáljon, szóljon be, ellenőrizzen, az a világ legtermészetesebb dolga. A probléma azzal van, hogy igazi káröröm, illetve a totális részvétlenség érződik ki a sorok közül.

(…)

Ezt az attitűdöt sikerült a falig elvinni a vizes vb kapcsán. Szinte hallani lehetett az összedörzsölt tenyerek hangját a felkészülés ideje alatt. Ezt úgy lehet nevezni: lelki nyomor. Az ország kudarca az ő sikerük. Ez a viszonyulás egyáltalán nem nevezhető egészségesnek. Nem telt el úgy nap már jó ideje, hogy az ember ne fusson bele egy cikkbe, ami azon kárörvend, hogy mekkora blamázs lesz a sportrendezvény. Nem is értem, hogy a vb-n résztvevő magyar és külföldi sportolókat miért nem vádolták meg azzal, hogy a demokrácia ellenségei. Hiszen a részvételükkel, közvetlenül/közvetetten is a kormány szekerét tolják.

Már a vb kezdetén is könyvnyi terjedelemben számoltak be arról, hogy, amit az ember a helyszínen tapasztal, az nem jó, nagy a baj. Ne higgy a szemednek, az csak kormánypropaganda. A valóság az, amit ők írnak.

Hazugság lenne azt állítani, hogy minden tökéletesre sikeredett, hogy minden flottul ment. De a szervezők rekordidő alatt abszolválták a feladatot, a bakikkal együtt is egy siker sztori szereplői vagyunk, ez a sztori a magyaroké, nem csak a kormányé.

Hajrá, magyarok!

Mandiner.hu, Szalma György: A kárörvendés sajtójáról