Az év elején talán fogékonyabbak vagyunk arra, hogy gondolatban megálljunk, felemeljük fejünket a mindennapi kötelességek és feladatok sűrű áradatának sodrából, és visszatekintsünk a mögöttünk hagyott évre, évekre. A számvetések, újratervezések és újévi fogadalmak, fogadkozások időszaka ez.
(…)
De most igazából arra a kérdésre akarok fókuszálni, amely magyarként való megmaradásunk alfája és ómegája. 99 évvel kisebbségi sorba kerülésünk, 27 évvel a rendszerváltozás és 17 évvel a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálybalépését követően talán valóban itt az ideje, hogy látva a magyar nyelvhasználat siralmas állapotát, új utakat és megoldásokat keressünk ezen a téren.
(…)
De most nem a lassan egy évszázada tartó sérelmeinket szeretném leltárba venni, hanem pártelnökként inkább a lehetőségeket megkeresni, azt a módot, eszközt, ahogy a jelenlegi jogi és társadalmi feltételek között mégis eredményt lehet elérni közösségünk számára. Talán a nemzetiségi pártoknak ez lenne az egyik legfontosabb szerepe, hogy a közösséget a megfelelő irányba tudják megmozdítani, ami minden gúzsba kötöttség ellenére előrevisz, mégha közben a feszülő kötelek gyakran fájdalmasan húsba is vágnak.
(…) Szlovákiában a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogi szabályozás nem úgy lett megalkotva, és a közigazgatás nem úgy lett kialakítva, hogy a kisebbségi nyelvhasználat a mindennapok gyakorlatában is működjön.
A magyar nyelvű ügyintézés a szlovákkal egyáltalán nem egyenlő feltételek mellett valósulhat meg, de ezt bárki megtapasztalhatja, aki van olyan vállalkozó kedvű, hogy magyar nyelvű ügyintézésre adja a fejét. Még a nagyobb települések számára sem lenne egyszerű feladat mindent magyarul is biztosítani úgy, hogy az állam egy fillér többletpénzzel sem járul hozzá e részben törvényben előírt kötelesség teljesítéséhez. De persze nemcsak közvetlenül pénzkérdésről van szó. Gyakran súlyosabb akadály a megfelelő szakmai, intézményi háttér hiánya. Az a tény magáért beszél, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása óta eltelt közel két évtized alatt sem sikerült létrehozni egy a kisebbség nyelvhasználat előfeltételeit, hátterét biztosító állami fenntartású intézményt – kisebbségi hivatalt, hivatalos terminológiaalkotó szervet, központi fordítóirodát. (…)
A szlovák államtól felülről várni megoldást hiú reménynek tűnik, ebben bízni az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján nem nagyon lehet. Még akkor sem, ha a kormánynak éppen magyar tagjai is vannak. (…)
Viszont mindez nem jelenti, hogy a központi állami szervek mindenkori közönye vagy ellenállása teljesen ellehetetleníthetné ügyünket. Ha tudatosítjuk a kérdés fontosságát és súlyát, jó magyar leleményességgel megtalálhatjuk az előrelépés módját is.
(…)
Mondhatnám akár azt is, hogy a lehetőségeinket tekintve minden adott a sikerhez: anyanyelvünk kodifikált nyelv, több száz éves hivatali használatban kialakult gyakorlattal, van támogatást nyújtó anyaországunk, szellemi tőkénk, vannak egyetemi tanszékeink, oktatási intézményeink, civil szervezeteink, sajtótermékeink, önálló mozgástérrel rendelkező önkormányzataink, melyek külön-külön még nem lennének elegendőek, összefogásuk alkothatja azonban azt a kritikus tömeget, amely a siker kulcsa lehet. 2017-ben ennek az együttműködésnek a kigondolását, elindítását tartom egyik legfontosabb feladatunknak. Mert ha valóban fontosnak tartjuk a magyar jövőt szülőföldünkön, akkor ezt meg kell csinálnunk, ahogy lehet…
menyhartjozsef.sk, Menyhárt József: Ahogy lehet…
Megosztás:
Címkék: együttműködés kisebbségi nyelvhasználat közigazgatás központi állami szervek magyar nyelvű ügyintézés Menyhárt József összefogás Szemle Szlovákia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.