(…)
Amikor – autóm fedélzeti számítógépe szerint – évi hetvenezer kilométert utazva a régióinkban élő emberekkel találkozom és az Európai Unióra terelődik a téma, nyomát sem látom már annak a bizakodásnak, pozitív hozzáállásnak, amivel ugyanezek az emberek akár még tíz évvel ezelőtt is viszonyultak Brüsszelhez. Ők, pontosabban mi, az uniós csatlakozás előtti és a csatlakozást követő néhány év eufórikus hangulatában naivan, sokkal többet és jobbat képzeltünk bele ebbe az egész uniós tagságunkba, mint amennyi abban benne volt, vagy egyáltalán benne lehetett.
(…)
Ma már világos számunkra: a 2007-es és a 2017-es Európai Unió “nem mindenható”, hanem nagyon is esendő és sokszor hibázó szervezet. Emellett az EU a felszínén szép ideológiai mázzal bevont olyan monstrum is, amely valójában kőkemény gazdasági és politikai érdekérvényesítésre épül.
Az EU konkrét politikáját nem a „tagállamok felett lebegő”, erkölcsileg felsőbbrendű célok határozzák meg, hanem konkrét tagállamok, cégek, csoportok még konkrétabb érdekei és érdekérvényesítése. Az EU ettől még lehet hasznos számunkra, de aki ebből az érdekérvényesítésből kimarad, az lemarad. Akinek az érdekében ebben a „dzsungelben” nincs, ki felszólaljon, „utat törjön”, az a fontos döntések meghozatalánál olyan, mintha a világon sem lenne.
(…)
A három héttel ezelőtti tárgyalások, találkozók sűrűjéből számomra végül is egy biztató kép alakult ki: Brüsszelben a „magyar delegáció” formájában egy olyan érdekérvényesítési hálózat részei vagyunk, amely természetes elkötelezettségből vállalja fel a mi felvidéki ügyeinket is. Azt láttam, hogy ez a hálózat jóval nagyobb lobbierőt képvisel, mint amekkora a számbeli, gazdasági súlyából következne.
(…)
A legbefolyásosabb európai pártcsalád parlamenti frakcióvezetőjétől (Mandred Weber, Európai Néppárt) azt hallottam, hogy a „magyar delegáció” (beleértve Csáky Pál EP-képviselőnket) stabil eleme a politikai csoportnak, és hogy erős pozíciójukat kizárólag a rengeteg elvégzett munkának köszönhetik.
(…)
Brüsszelben van, ki „utat törjön nekünk”, van, ki felszólaljon érdekünkben. A magyar delegációban követendő példát láttam, és pluszmotivációt merítettem abból, hogyan lehet sok munkával, elkötelezettséggel, bátorsággal jó ügyekért küzdeni és eredményeket elérni egy olyan terepen, ahol amúgy egyáltalán „nem nekünk lejt a pálya”.
menyhartjozsef.sk: Brüsszel, cukormáz nélkül…
Megosztás:
Címkék: bátorság Brüsszel Csáky Pál elkötelezettség EP képviselet EP-képviselő érdekérvényesítés EU Európai Néppárt európai unió európai uniós csatlakozás magyar delegáció mandred weber munka Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.