Menyhárt József: Kiska évértékelő beszéde tetszett, de…

(…)

Úgy tűnik számomra, hogy a kormány komoly gazdasági, szociális eredmények produkálásával sem tudná már megállítani azt az általános bizalomvesztési folyamatot, amelynek következtében a szélsőségesek (látható politikai munka nélkül is) tovább erősödnek.

Azt a politikai-társadalmi csapdahelyzetet, amelyet a kormány egésze a súlyos korrupciós ügyek nyíltszíni vagy alibista eltussolásával teremtett, már jelentős politikai engedményekkel (pl. a Mečiar-féle amnesztiák eltörlése) sem lehet felülírni.

    

(…) Azt pedig nyilván Kiska elnök is tudja (csak ebben a formában nem mondta ki), hogy ha Szlovákia jóérzésű polgárainak egyszer sikerül majd elhárítaniuk a Kotlebáék jelentette fenyegetést, az nem a jelenlegi kormány működésének köszönhetően történik majd, hanem éppen annak ellenére.

Euroatlanti integráció

Ami az Európai Uniós és a NATO tagságunkat illeti, egyet tudok érteni az államfővel abban, hogy ezek fontos feltételei az ország gazdasági sikerének és biztonságának. Az viszont már kevésbé elfogadható, hogy az államfő nem árnyalta mondandóját és olyan beszédmódot alkalmazott (különösen az EU-val kapcsolatban), amely a 15-20 évvel ezelőtti (indokolatlanul) hurráoptimista időket idézte.

Ma az uniós polgárok többségének meggyőződése, hogy az EU képtelen volt megoldani, vagy legalább megfelelően kezelni az utóbbi tíz év legfőbb kihívásait (gazdasági-pénzügyi válság, ukrajnai krízis és a migrációs válság), ezért alapos megreformálása szükséges.

(…) A kompromisszumkészség ellenpéldájaként az egyik tagállam olyan ambíciózus politikusára utalt, aki “Brüsszel felé ököllel fenyegetve” tetszeleg hazai választói előtt. Persze szíve joga politikai jelenségeket értékelni, de nem ártott volna némi pillantást vetnie az érem másik oldalára is.

Láttuk és látjuk mennyire “kompromisszumkészek” egyes brüsszeli vezetők a migránskérdés saját elképzelésük szerinti “megoldásában”. Semennyire. Ez utóbbiak mind a mai napig olyan “megoldásokat” erőltetnek (lásd legutóbb a kötelezettségszegési eljárás megindítását Csehország, Lengyelország és Magyarország ellen), amelyek megvalósítására kezdettől fogva esély sem volt.

(…)

Szociális problémák

A szociális problémák értékelése kapcsán csak egyetérteni tudok Kiskával: Szlovákia gazdasági sikereiből alig éreznek valamit a társadalom szociálisan legsérülékenyebb rétegei. A sikeres Szlovákia feléjük csak a közömbös és bürokratikus arcát mutatja, segítséget alig nyújt.

Amennyire egyet tudok érteni az államfő ezen értékelésével, ugyanannyira hiányoltam annak említését, hogy az államnak csak az önhibájukon kívül nehéz helyzetű polgárokon lehet célja segíteni.

Még pontosabban: ugyan az önhibájukból nehéz helyzetbe kerülteknek is joguk van második esélyre, de nem többre. Akik visszaélnek a “megkapaszkodásra” nyújtott lehetőségekkel, azokat az államnak többé nem kötelessége tovább támogatni. Az nem (lenne) korrekt az alacsony fizetésből élő, de adót fizető polgárokkal szemben, sem a valódi rászorulókkal szemben (akiknek ezáltal kevesebb jut a segítségre szánt keretből). (…)

Nemzeti kisebbségek, magyarok

A felvidéki magyarok közül valószínűleg kevesen lepődtek meg azon, hogy Kiska elnök úr (ismét és mélyen) hallgatott a szlovákiai nemzeti kisebbségek problémáiról. Úgy látszik “nem ütjük meg az ingerküszöböt”, tematikailag valahogy nem férünk bele az ország állapotának értékelésébe.

Pedig az államfő tájékozott ember. Nagyon is tisztában van azzal, hogy vannak olyan problémás területek, amelyeken a (rá szinte egyhangúlag szavazó) magyar választók az identitásuk megőrzése érdekében előrelépést szeretnének elérni.

De Kiska elnök pragmatikus ember: tudja, hogy nem kell mindenben elnyernie a magyar választók tetszését. Neki az is elég, ha a magyarok “csak” rá szavaznak. Számításaiban valószínűleg nagyanyáink és dédanyáink férfiszépséghez való viszonyulását veszi alapul: elég ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.

Ez alapján az Elnök Úr azt gondolhatja, hogy a magyar választónak elég, ha a kisebbségi kérdésekben csak egy fokkal kedvezőbb a hozzáállása, mint az ördögnek (értsd: Gašparovič, Fico). Ezt a nem túl magasra tett lécet pedig máris megugrotta azzal, hogy egyáltalán nem foglalkozik velünk és a problémáinkkal (de kifejezetten nem is árt nekünk).
Intő jel lehet számára azonban, hogy minden változik, és édesanyáink/feleségeink/barátnőink generációja már sokkal igényesebb a férfiküllem kapcsán…

De most komolyan: legalább egy semleges utalást, egy cuki kikacsintást igazán megérdemeltünk volna az Elnök Úrtól.

menyhartjozsef.sk – Menyhárt József: Kiska évértékelő beszéde: Tetszett, de…

Nyitókép: menyhartjozsef.sk