Az Egykori gödreink Simonffy András egyik novellájának címe, a hetvenes évek közepéről. (…) A budapesti gödrök azonban messzire vannak, időben is, térben is, ezért maradjunk a hazai gödröknél és gödröcskéknél.
(…)
Egy dolog alibista módon össze-vissza papíroztatni, más megoldani, amit majd meg kell oldani. Ez pedig – első lépésként – nem más, mint annak a ténynek a felismerése és elismerése, hogy az R7-es gyorsforgalmi út építése egyúttal azt is jelenti, hogy a régió közútjain erőteljes tehergépkocsi-forgalomra lehet számítani. (…)
A történet egy régi emlékképet hoz elő bennem. A bősi vízi erőmű építése jut eszembe, igaz, most nem a tiltakozási része, hanem az, hogy bizony ott egy ideiglenes elkerülő utat készítettek anno. Mi lenne, ha esetleg az elguruló sok száz millióból jutott volna egy – akár csak zúzottkő – kiszolgáló út létrehozására? Gondol itt valaki is a polgárok mindennapjaira? A másod- és harmadrendű utakra? Igaz, ezek most megyei kampánytémák, és előszeretettel ragozzák akár azok is, akik saját házuk táján az építési kerülők felvetésével sokat tehettek volna a megyei utakért, na meg főleg az emberekért…
Simonffy András egykori gödrei – ha jól emlékszem – a háború után ottmaradt lőszerrel játszadozó gyerekek tragikus története. Eldurran egy akna, és meghal egy gyerkőc. Az R7-es remélhetően nem fog tragédiákat okozni, csak annyit, hogy az egész környéken kő kövön nem marad utána. A fővárosból kiáramló tömeg meg a fővárosba beáramló őslakosok végre kulturáltan utazhatnak, de hogy milyen áron, az majd csak utána – s természetesen későn – fog kiderülni.
MKP.sk, Őry Péter: Egykori és majdani gödreink
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.