Árulónak és Júdásnak nevezték Orbán Viktort minap a lengyel kormánypárt hívei. A magyar küldöttség ugyanis nem szavazott a Jaroslaw Kaczynski által ősellenségnek tartott másik lengyel ellen az Európai Tanács elnökéről szóló szavazáson. S tette ezt nagyon helyesen, nem beleavatkozva egy ország belügyébe. Mert mindenekelőtt erről volt szó, nem pedig az Európai Unió jövőjéről.
Kaczynski emberi oldalról érthető módon nem bírja feldolgozni a szmolenszki katasztrófát, és minden logikát nélkülözve úgy véli, hogy az akkori miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal összeesküdve végül is megölte ikertestvérét, Lechet. Az emberi fájdalom érthető, ám nem fogadható el politikai szintre emelése.
Orbán Viktor „bűne” most az, hogy nem vett részt ebben az őrületben, s állítólag cserben hagyta Lengyelországot. Mint ahogy így tett Nagy-Britannia is, amelynek szavazatára Varsó szintén számított. A legfőbb kérdés azonban ez esetben az, hogy melyik Lengyelországról is van szó. Arról, amely minden európai bírálattal szemben megvédte Magyarországot? Vagy amelyik a szabadságharc jegyében nekitámad az Európai Uniónak? Mert mindegyik Lengyelország!
Így Orbán Viktor jól tette, hogy feleslegesen nem ment bele egy védhetetlen, a pitiáner belpolitikai viszályokat Európa jövője fölé emelő harcba. Már csak azért sem, mert a barátságnak is van határa. Nem lehet például kihasználni olcsó, védhetetlen célokra.
(…)
Magyar Nemzet – Stier Gábor: A barátság határa
Megosztás:
Címkék: barátság EU-csúcstalálkozó európai unió Jaroslaw Kaczyński Lengyelország magyarország Orbán Vikto Stier Gábor Szemle Vlagyimir Putyin
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
