Kati negyvenéves, budapesti lakos. Itt született ő is, felmenői is, ameddig csak a családfáját követni tudja, mindenki magyar. Százötven centiméter magas, bőre hófehér, szeme kék, haja mézszőke. Férjezett, két gyermek édesanyja. És muszlim.

 

(…) „Három éve, amikor elmentünk a férjemmel és a gyerekkel a Balatonra, én nem vetkőztem fürdőruhára, de kendőstül megmártóztam a vízben. A körülöttünk lévők telefonjaikkal fotóztak, de nem lettem mérges. Integettem nekik, amikor pedig kijöttem a vízből, néhányukkal elbeszélgettem arról, hogy mi is ez, miért hordok kendőt, miért ezt választottam” – mesél Kati a pár évvel ezelőtti állapotról. Ez mára gyökeresen megváltozott.

 

(…) Élte a „dolgozom, majd barátokkal találkozom, beszélgetünk és bulizunk” életformát, amit a legtöbb huszonéves. A harminchoz közelítve úgy érezte, hogy ez így már kevés. Ekkor utazott el Törökországba, az ottani élmények pedig teljesen megváltoztatták az életét.

 

 hirdetes_810x300  

Egy kávézóban ültem, ahol volt egy szórólap, amin az iszlám hitről szóló előadásra invitáltak. Egyik dolog követte a másikat és én, aki sosem voltam vallásos, harmincévesen szinte bent ragadtam egy mecsetben, annyira otthon éreztem magamat.” Kati, miután hazajött, hivatalosan is muszlim lett.

 

(…)

 

(…) A régi barátok megkérdezték, hogy mi ez a váltás, miért nem iszik, miért nem dohányzik már. Páran megértették, mások pedig nem tudtak vele mit kezdeni, eltávolodtak tőle. „Ma már csak odabiccentenek az utcán, ha meglátnak. Úgy tesznek, mintha nem töltöttünk volna együtt majdnem minden hétvégét tíz éven át”.

 

Mivel nem könnyű muszlimként itthon ismerkedni, ezért felment egy nemzetközi, kifejezetten muszlimoknak létrehozott társkeresőre. Ott ismerte meg férjét, Ahmedet. „ (…) Nagyon megkedveltük egymást, és megbeszéltük, hogy Egyiptomban találkozunk. Az első találkozásunktól számított harmadik napon férj és feleség lettünk”.

 

(…)

 

Kati többet járt az utcán, mint azelőtt, és ráeszmélt, hogy az elmúlt két évben minden megváltozott. A pár évvel ezelőtti érdeklődést felváltották először a szánakozó, majd a gyűlölködő pillantások. Ma már rendszeres, hogy Katinak és négyéves gyerekének odaüvöltenek: „Menjetek haza!”

 

(…)

 

Az eddigi legrémisztőbb eset egy boltban történt Katival. Gyanútlanul állt sorban zöldségekkel és gyümölcsökkel felpakolva, amikor a mögötte álló erősen megrántotta a kendőjét, szinte kitépte a haját. Amikor Kati hátranézett, a férfi nekirontott: „Azt hiszed, csak te fejezhetsz le másokat? Vigyázzál magadra! Mit képzelsz te?”– ordította.

 

(…) „Több muszlim anyuka is meséli, hogy az új szitokszó az óvodában a „migráncs”. Arról is tudok, hogy egyes szülők megtiltják a gyerekeiknek, hogy az enyémmel játsszanak. Ha csinál valami rosszat, akkor az nem azért van, mert gyerek vagy aktív. Hanem, mert biztosan a „vérében van”.

 

(…)

 

De Kati már nem csodálkozik az ilyen atrocitásokon. Mint meséli, a tavalyi nizzai terrortámadás után a munkahelyén azzal fogadták: „Miért kellett ezt csinálnotok?” – „Ha értelmes, világlátott emberek feltesznek ilyen kérdést, mit várjak azoktól, akik sok mindennel nincsenek tisztában”?

 

(…)

 

(A cikkben szereplő nő nevét és életkorát kérésére megváltoztatták.)

A fotó illusztráció.

Magyar Nemzet Online, Muszlim anya: A migráncs az új szitokszó nálunk az oviban

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!