Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor az embernek élete alkonyán tehetetlenül kell végignéznie, miként hullik darabokra az életműve. Így lehetett ezzel az elmúlt években Helmut Kohl is, akinél az elmúlt fél évszázadban talán senki sem tett többet Európa egységéért. Nemcsak nagy idők tanúja volt, hanem olyan formálója, aki nemzete érdekeit széles, európai keretekben volt képes értelmezni.
S amikor a mai utódok könnyeikkel küszködve úgy jellemzik Kohlt, hogy maga volt Európa, akkor vele együtt csendben temetik el nagy álmát is. Mert – ha ez a hatalmas politikai örökség nem is omlott össze – most kétségkívül veszélyben van.
Komoly veszélyben, a legnagyobb baj pedig az, hogy jelenleg nincs a láthatáron olyan Kohlhoz hasonló formátumú politikus, aki képes lenne megragadni Európa hajójának kormányát. Keményen, határozottan és olyan állhatatosan, mondhatni konok módon, mint azt a volt német kancellár tette. A fedélzeten manapság többségében olyan tisztek vannak, akik értik ugyan a dolgukat, de csak saját részfeladataikat, valamint az ebből fakadó érdekeiket látják. Ki a motorház, ki az étterem, ki pedig a navigáció gondjait oldaná meg, a hajót azonban nem fogják fel egységes egészként.
(…)
Európának e válságos helyzetben újra kellene formálnia önmagát. Ehhez erőt és önbizalmat adhat az elmúlt hatvan év. E több mint fél évszázad talán legfontosabb tanulsága, hogy feladva a minden oldalon eluralkodott önzést, össze kell fogni. Anno erre az integráció formálóit ráébresztette a nagy világégés élménye, míg ma a globális átrendeződés mértéke, mindennapi életünk ijesztően gyors átalakulása fújhatna ébresztőt.
Újabb határvonalhoz érkezett a világ, aki pedig most nem képes gyorsan reagálni, határozottan fellépni, erőt mutatni, az lemarad.
(…)
Magyar Nemzet – Stier Gábor: A kapitány öröksége
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
