A szeptemberi németországi választások tétje lassan egyetlen kérdésre szűkül: kit választ másnap Angela Merkel? Vagyis: kit tud és kit fog felkérni koalíciós partnernek az országot továbbra is kormányzó kancellár? Merkel döntését természetesen a német választók is befolyásolhatják, kijelölve a lehetséges koalíciós többségeket a berlini parlamentben.

 

A kancellárnak szokása azt bizonygatni, hogy „a választást még nem nyertük meg”, Martin Schulz, a szociáldemokraták jelöltje pedig rendre azzal biztatja híveit, hogy „a választást még nem vesztettük el” – de e két megközelítés is nagyon jól illusztrálja a politikusok és az egész német társadalom hangulatát. Merkel még nem győzött, Schulz még nem vesztett – de különösebb esély nincs arra, hogy a tizenöt-húsz százalékos hátrányban a CDU mögött kullogó szociáldemokraták befussanak az első helyre. Christian Lindner, a polgári jobboldali Szabad Demokraták (FDP) elnöke helyesen határozta meg a jobboldali bulvárnapilapnak, a Bildnek adott nemrégi nagyinterjújában a nagy kérdést: a harmadik helyezett kilétét.

 

Négy párt is versenyez ezért a pozícióért ma Németországban. A kisvárosi felső polgárság és a nagyvárosi yuppie-k pártjaként az FDP. A szélsőbaloldali underground és a mindenkiből kiábrándult, rendszerellenes alsó osztályok pártjaként a Die Linke. Az osztályokon átívelő rendszer- és idegenellenességet meglovagoló Alternatíva Németországnak (AfD). És a nagyvárosi, környezettudatos, főleg morális és nem gazdasági szempontok alapján szavazó jómódú polgárság pártja, a Zöldek.

 

 hirdetes_810x300  

Ebben a versenyben valóban világos ellentétetek, világnézetek csapnak össze. Az az ideológiai küzdelem zajlik le itt, amelyet Martin Schulz eredetileg Merkellel szeretett volna megvívni. A szociáldemokraták be is dobtak kemény baloldali jelszavakat és állításokat – például a növekvő társadalmi egyenlőtlenségről. A párt az „igazságosság” nevében hirdetett programot. Schulz abban bízott, hogy ha baloldali pozícióból lövi Merkelt, az kénytelen lesz jobbra húzódni – és végre igazi vita kezdődhet a felek között. Merkel azonban semmit sem reagált Schulzra. Maradt középen.

(…)

Merkel sikerének tizenkét éve ez a titka: ellenfeleit nem meggyőzi, hanem agyonhallgatja, ignorálja. Schulz a baloldali programjával, jelszavaival, kiváló retorikai képességeivel egyedül áll a porondon. Hiába van számos kérdésben igaza, a látvány inkább nevetséges, mint meggyőző. Schulz már a demokrácia veszélyeztetésével is vádolta Merkelt, mondván: aki nem áll le az ellenféllel vitázni, aki nem hajlandó éles véleményt megfogalmazni, aki nem veszi fel a harcot, az a demokrácia lényegét nem érti. Merkel azonban egészen biztosan nem harcként gondol a politikára vagy a demokráciára.

 

A németek többsége számára láthatóan a Merkel jelentette stabilitás, nyugalom, folyamatosság és változatlanság akkor is megnyugtatóbb, ha amúgy a közvélemény-kutatások szerint többségük egyetért Martin Schulzcal: az országban nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek. Ám a németeknél az elmúlt lassan hetven évben összesen háromszor fordult elő, hogy hivatalban lévő kancellár választást veszítsen. Tényleg mindennél fontosabb érték a stabilitás.  (…)

 

Magyar NemzetTechet Péter: Kit választhat Angela Merkel? 
kép: Politico Europe

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!