Jeszenszky Géza: A 25 éves Szlovákia

Egy perccel éjfél előtt, 1992. december 31-én, Pozsonyban – a várban és a város főterén – leengedték a csehszlovák zászlót, és fölvonták az önálló Szlovákia nemzeti lobogóját. Benne a magyar címerben is szereplő kettős kereszttel. Ahelyett, hogy e szimbólum jelentésén és használatán vitáznánk, örüljünk, hogy a szlovák zászló is jelzi: különleges történelmi kapcsolat áll fönn a két szomszédos ország között.

(…)

Jóakarattal és beruházásokkal mind a történelmi, mind a gazdasági ügyek megoldhatók. Nehezebbnek látom azt, ami éppen kapocs volt a két ország között: a szlovákiai magyarok kérdését. Ez vita volt az 1990-es évek elején, és nem oldotta meg Szlovákia tagsága sem az Európa Tanácsban, sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban: Magyarország és a szlovákiai magyarok sem látják biztosítva a mára félmillió alá csökkent közösség jövőjét. Megfelelő területfejlesztéssel, az infrastruktúra radikális javításával az anyagi jövő megteremthető, az elvándorlás lefékezhető.

   

Változtatni kellene a magyarellenes céllal létrehozott közigazgatási rendszeren is, de a nemzetiségi probléma megoldásának kulcsa a hivatalos kétnyelvűség bevezetése a jelentős magyar lakossággal bíró területeken. Az adott dél-tiroli példán kívül Nyugat- és Észak-Európa számos vidéke kínál jól működő modellt. Mivel a városokban a szlovák elem jutott többségre, és az életszínvonal is magasabb a magyarországinál, többé nem lehet azzal riogatni országot-világot, hogy valódi egyenjogúsághoz jutva a dél-szlovákiai magyarok önrendelkezve átcsatolják az országrészt Magyarországhoz.

Az Európai Unió hivatott a határvitákat és a nemzetek közötti konfliktusokat megakadályozni. Erre csak akkor lesz képes, ha szembenéz a nemzeti kisebbségek létező problémájával, és határozottan föllép orvoslásuk érdekében.

mno.hu – Jeszenszky Géza: A 25 éves Szlovákia

Nyitókép: mno.hu