Megadja Gábor: Az angolok távoznak

(…)

Mondhatnám, hogy megdöbbentő, de mégsem tudok megdöbbenni a Brexit ellenzőinek fölényeskedésén. Az internet népe ugyanis azonnal ítélkezett a britek többsége fölött, akiket idiótáknak bélyegeztek. A hülyenép voksolt. Az idiótázás mögötti érv az, hogy ezek a brit idióták nem a gazdasági prosperitás, európai béke és hasonlók mentén döntöttek, mely szempontokat az idiótázók maradéktalanul ismerik, így tudják az igazságot is. Húsz éves az SZDSZ. Az idiótázók a tudás birtokában vannak, az idióták pedig nincsenek, és rosszul döntöttek. Tragikomédia azt nézni, mennyire nem tanul egy ilyen népszavazási eredményből sem a fölényeskedő értelmiség, mennyire nem érti, hogy épp most mutatott nekik is fügét a vidéki Anglia.

Elsősorban ugyanis a vidéki Anglia szavazott a távozás mellett, és főleg az idősebbek. Etnikailag is jól látható, hogy az angolok azok, akik a kilépésre voksoltak. Meglepődni ezen aligha kell: a mai idősebb korosztály tagjai talán már nem sokan, apáik viszont még harcoltak a németek ellen a második világháborúban. Miért vennének részt egy olyan projektben, ami a német hegemóniáról, meg a tökkelütött brüsszeli bürokrácia szerencsétlenkedéséről szól? Ne feledjük, micsoda korszakos államférfi vezeti most a Bizottságot. Hátha körbeveszi épp valami lila köd, és eszébe jut, hogy a távozó britek helyére fölvehetnénk tagként mondjuk Szíriát.

   

Az angolok szerepe régóta ugyanaz Európában: gátat szabni a német hegemóniának. Angliának elege lett, és az ő szempontjuk nagyon is érthető. A bölcs európai elitnek a válasza az angolok morgására a szokásos volt: fenyegetés, zsarolás. Csoda, hogy beintettek? Más kérdés, hogy épp e fontos szerepük miatt Magyarország számára nem jó fejlemény a Brexit. A legrosszabb forgatókönyv szerint ugyanis – ami nem biztos, hogy végül így lesz – a németek jó szokásukhoz híven befeszülnek, és mennek előre, ahogy ők szoktak. A kelet-európai országoknak pedig nem lesz igazán erős szövetségesük a német nyomulással szemben. Azok az angolok voltak. Hiába vagyunk „sokan” Lengyelországgal a V4-ekben, nézzük a dolgot reálisan. Az angolok távollétével pont úgy gyalogolnak át rajtuk-rajtunk, mint annak idején.

Amennyiben a legrosszabb forgatókönyvre gondolunk, úgy épp a legnagyobb egységpártiaknak kell örülniük a Brexitnek. Nincs tovább komoly akadálya annak, hogy egész Európát Berlinből kormányozzák. A Heldenplatzon már pucolhatják is a teret, idehaza meg ujjonghatnak a haladók az új Mitteleuropa-tervnek.

Számunkra épp az volt jó, hogy az angolok ellentartottak a német hegemónia-törekvéseknek, és néha legalább borsot törtek Brüsszel orra alá. Ne feledjük, itt érdekekről van szó, és nem arról, hogy az angolok mennyire szeretik a magyarokat vagy a lengyeleket. Pusztán jól jött ki a lépés, az érdekeink többnyire egybeestek. Velünk szemben továbbá Nagy-Britannia valóban hatalmi tényező. (Ennek a részleteibe fölösleges belemenni, de, ugye, a világháborút a győztes oldalán fejezte be példának okáért.)

Akik arról álmodoznak, hogy ez elindít egy lavinát, és efölött örömködnek, azokat ki kell ábrándítanom. Számunkra nem áll fönn annak a lehetősége, hogy kilépjünk. Mi nem vagyunk Nagy-Britannia. Ha persze gazdasági, katonai, és atomhatalom lennénk, akkor minden további nélkül gondolkodhatnánk mi is ebben. Számunkra azonban továbbra sincs alternatívája az Európai Uniónak, akármilyen is. Hiába csattogtatjuk a kardot.

(…)

Mozgasterblog.hu – Megadja Gábor: Az angolok távoznak