Hogyan tanulhat meg szlovákul egy szlovákiai magyar fiatal, aki nem beszéli jól a szlovák nyelvet, mégis van érettségije egy szlovákiai magyar iskolából, és szlovák egyetemre készül? Hogyan lehet a nyelvi stresszt feloldani? Változtatni kellene az oktatás módján, hogy a nyelvtanulás sikeresebb legyen?

 

Hizsnyai Tóth Ildikó, Madách-díjas műfordító, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének oktatója válaszolt a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatos kérdéseinkre.

 

A szlovákiai magyarok szlovák nyelvtudását általában véve nem értékelik túl pozitívan. Mi lehet ennek az oka, Ön szerint nem megfelelő a szlovák nyelv oktatása a kisebbségi iskolákban?

 

 hirdetes_810x300  

Ezt általánosan nem tudom megítélni, de fogadjuk el kiindulási alapként, hogy mi, szlovákiai magyarok nem tudunk jól szlovákul. Nézzük meg, hogy csak állítják rólunk, vagy ezt mi magunk is így érezzük.

 

Egyfajta külső nyomás nehezedik ránk, valamint van egy erős belső igényünk is azzal kapcsolatban, hogy másképp tudjunk szlovákul. Abban a pillanatban, amikor a nyelvoktatást az osztályterembe visszük, kiszakítjuk a nyelvet a saját természetes közegéből – onnan, ahol működik. Az osztályteremben laboratóriumi körülmények között próbáljuk valamilyen művi eszközökkel imitálni a valóságot. Az lenne a logikus, ha mindent elkövetnénk azért, hogy a pedagógiai módszerek a megszólalásig hasonlítsanak a valósághoz. Ezzel szemben viszont azt látjuk, hogy önmagunk is kritikusan nyilatkozunk a saját nyelvtudásunkról.

 

Gyakran hallom, hogy valaki azt mondja, ő „nyelvi antitalentum”. Rossz hírem van számukra: olyan nincs. Minden emberi elme kivétel nélkül alkalmas arra, megtanuljon egy vagy több idegen nyelvet valamilyen szinten. Ha az embereket beültetjük az iskolapadba, tantermi körülmények között művileg előidézem azt, hogy akarjon valamit.

(…)

 

Mit csinál az iskola? Kialakítanak egy órarendet, majd a 45 percig tartó órán – amit úgy hívnak, szlovákóra – meg kell tanulnom olyan dolgokat, amikkel kapcsolatban semmilyen motivációm nincs.

 

Ráadásul az élet színességét, gazdagságát is leszűkítem valamilyen tankönyvre. Emellett pedig nagy a valószínűsége, hogy ismétlődő élethelyzetek sem adódnak, tehát nem találkozom majd az életben hasonló szituációkkal.

(…)

 

Arról van valójában szó, hogy az elvárt oktatási módszereken túl a tanár saját maga is alkalmazna bizonyos motivációs eszközöket, hogy jobban átadja a diáknak a tananyagot, és egyúttal motiválja őt?

 

Valamit a tanár is tud tenni, valamit az iskola is. Úgy gondolom, alacsonyabb szinten az idegen nyelv módszertana lenne az, ami sikeresebb nyelvtudást eredményezne. De hosszabb távon szükség lenne egy másik megközelítési módra is.

 

Képzeljünk el egy szlovákiai magyar fiatalt, aki éppen most érettségizett. Emelt szintű érettségit tett angolból, tehát van egy erős középhaladó nyelvtudása. Képes volna-e ezzel a nyelvtudással egy angliai egyetemen, például textilmérnöki szakon tanulni? Természetesen nem, és ezt nem is kell különösebben kifejtenünk.

 

Annak a szlovákiai magyar fiatalnak, aki Szlovákiában szeretne szlovák egyetemen, főiskolán továbbtanulni, nem elég az a bizonyos B2-es szintű középhaladó szlovák nyelvtudás, amit a középiskolában szerzett.

(…)

 

Amikor azt mondjuk, hogy nem tudunk elég jól szlovákul, valójában arról beszélünk, hogy egy nemzetiségi iskolát elvégzünk, és leérettségizünk.

(…)

 

A szlovák nyelv idegen nyelvként való tanítása jelenleg komoly problémákba ütközik. Hogy nézne ki, ha mondjuk, holnaptól bevezetnék, hogy a magyar nemzetiségi iskolákban a szlovák nyelvet idegen nyelvként tanítják?

 

Politikai akarat is kell hozzá. (…) Természetesen fontos lenne, hogy másképp épüljön fel a tananyag. Fel kéne szabadítani a rengeteg óraszámot, ahol a tanárok kommunikációközpontú nyelvtanítást tudnának folytatni. Olyan élethelyzetek kerülnének elő az órán, amik az életben megismétlődnek, és ott megerősödnek.

 

A mai szlovák beszélt nyelvet kellene tanítani, ehhez pedig mindenképp kellene egy jó tankönyv. Egy jó tankönyvnek nem elég vizuálisan vonzónak lennie – fontos az is, hogy a nyelvet funkcionálisan közelítse meg, ne pedig leíró módon. Alsóbb szinteken mindenképp ezt találom a legjobb megoldásnak.

 

A pedagógus szempontjából pedig előnyös lenne, ha bevinné az élettapasztalatait az órára.

(…)

 

(…) Miért probléma Szlovákiában a szlovák nyelvet idegen nyelvként oktatni?

 

Felőlünk nézve a helyzetet  meg kell jegyezni, hogy valójában mi magunk sem tekintünk idegen nyelvként a szlovákra. Amit meg tudunk tenni az angol vagy a német nyelv tanulása érdekében, azt nem tesszük meg a szlovákkal.

 

Lehetnének szlovák anyanyelvű tanárok, főleg a gimnáziumban tartom ezt nagyon jó ötletnek.

 

Ha valaki az anyanyelvén tanítja az idegen nyelvet, még véletlenül sem csúszhat ki a száján nem életszerű mondat. Más is a viszonya például az irodalomhoz. Egyszerűen másképp működik az elme is egy éles helyzetben: sokkal motiváltabb az a diák, aki szlovák anyanyelvű tanárhoz beszél.

(…)

 

Az élőnyelvi kapcsolatot próbálják meg keresni azok, akik például magyarként szlovák nyelvű iskolába íratják a gyermekeiket, mert úgy látják, hogy a szlovák nyelv oktatása egy nehezebben kezelhető dolog. Sokan úgy gondolják, hogy a hatékonyabb érvényesülés érdekében inkább járjon szlovák iskolába a gyerek, hogy eleve adott legyen a környezet. Milyen hibát követ el mégis az a szülő, aki magyarként szlovák iskolába íratja a gyerekét?

 

Hogy őszinte legyek, én nem tudom megérteni ezt az állapotot. Azt az érvet persze ismerem: hogy megtanuljon szlovákul a gyerek. Van viszont egy nagyon fontos dolog, ami nem hangzik el, amikor egy magyar szülőpár arról gondolkodik, hogy milyen iskolába írassa a gyerekét. Mert leszűkítjük a kérdéskört, a nyelvtudásra.

 

Az iskola nem nyelviskola. Az iskolába azért íratjuk be a gyereket, hogy tanuljon, okosabb legyen, ismereteket szerezzen.

 

A nyelvet nem lehet leszűkíteni kommunikációs eszközre, hiszen életünk során nem csak kommunikálunk. A gyerekek az iskolában bizonyos tantárgyak fedőneve alatt ismereteket szereznek az életről.

 

Azok az egynyelvű szülők, akik nem az anyanyelvükön taníttatják a gyereküket, egy nagyon komoly dolgot kockáztatnak. Azt kockáztatják, hogy a gyerek korlátozott értelemben fog ismeretekhez jutni.

 

Ez a mentális folyamatokat (gondolkodás, problémamegoldás, érzékelés) is megzavarhatja. Azt kockáztatjuk, hogy más ember lesz a gyerekünkből.

(…)

 

Meghatározzuk a gyerek nyelvi környezetét is: hiába él továbbra is magyar családban, az iskolában fog barátkozni, szocializálódni.

 

Ha az az egyetlen érv, hogy a gyerek nem fog megtanulni szlovákul, akkor feltehetjük a kérdést: és angolul meg fog tanulni? Vagy mit nevezek egyáltalán megtanulásnak? Ezt nem lehet ilyen sommásan kezelni, az anyanyelvemet is folyamatosan tanulom, bővülnek az ismereteim.

(…)

 

Összegzésként azt tudom javasolni a szlovákiai magyar fiataloknak, akik szlovák egyetemen tanulnak tovább, hogy úgy készüljenek fel, mintha külföldre mennének egyetemre. Tehát nem angol nyelv és Liverpool, hanem szlovák nyelv és Pozsony.

 

A szeretem-dolgokat kell aktiválni önmagunkban. Amiket szeretek csinálni, azoknak megnézem a szlovák nyelvi vonatkozásait.

(…)

 

Paraméter.sk, A szlovák iskolával azt kockáztatjuk, hogy más ember lesz a gyerekünkből

Nyitókép: Paraméter 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!