EU: Újrakezdés vagy halál

Ha az Európai Unió nem vállalja fel a blokk alapvető és hatékony újraindítását a következő néhány hónapban, akkor visszafordíthatatlan hanyatlás kezdődik. Ennek elkerülésére csak kevés idő maradt. Gyors és bátor válaszokra van szükség.

A Brexit sokkoló volt, de annak utóhatásai még súlyosabbnak bizonyultak. A brit döntésre – ami elsősorban egy brit probléma következménye – Európa és annak minden tisztességtelen és rendkívül káros mellékhatásának széleskörű elutasításaként tekintenek.

A kontinentális Európa megosztottsággal reagált, majd túlzott passzivitással – mintha ez a minden-marad-a-régiben megközelítés elegendő lenne egy ilyen történelmi esemény kezeléséhez.

   

Frázisok önreflexió helyett

Szeptember 16-án EU-csúcstalálkozóra kerül sor Pozsonyban. Sötétben haladunk felé kikapcsolt fényszórókkal, mintha tudnánk, hogy az ülés a szokásos formalitásokkal végződik majd: „Az Európai Tanács üdvözli…”, „Az európai vezetők előirányozzák…”

Az igazság az, hogy az európai integrációs folyamat mély felülvizsgálatára lett volna szükség akkor is, ha Nagy-Britannia nem szavazott volna a Brexitre. De a britek döntése így csak egy újabb kényszerítő tényezője ugyanennek a követelménynek.

(…) De tudomásul kell venni, hogy a Brexit segíthet Európának elismerni, hogy a minden-marad-a-régiben politika folytatása többé nem lehetséges.

Azt szokás mondani, „sose pazarold a válságot”, és ez sosem volt olyan igaz, mint most. Bárminemű reakciónak különbséget kell tennie a válás és az újrakezdés között. A megmaradt 27 EU-tagállamnak – és különösen az eurozóna 19 tagállamának – az utóbbira kell fókuszálnia.

Győztesek és vesztesek

(…)

Az európai társadalmat megosztó szakítás [Brexit] a globalizáció győzteseire és veszteseire vezethető vissza. A 2008-as pénzügyi válság előtt a győztesek voltak többségben, és ez ahhoz a téves elképzeléshez vezetett, hogy lakosság másik része – a vesztesek – csak a globalizáció mellékhatása.

Mióta a helyzet fenekestül felfordult (…) eluralkodott a félelem, és a globalizáció hajójáról lemaradt tömegek megtalálták a módját, hogy kifejezzék vágyukat a „régi szép idők” iránt.

Hiba lenne eltagadni a [társadalmi] töréseket és nem foglalkozni a társadalmi különbségek növekedésével. A vesztesek olyan pártokat találtak, amelyek erősítették félelmeiket, amit fokozatosan, egyre hangosabban és határozottabban fejeztek ki. Nagy-Britanniában így tették meg a legveszedelmesebb visszalépést, a Brexit formájában.

Az ötlet, hogy visszatérjenek a régi szép időkhöz, pusztán illúzió. A világ megváltozott: amikor az Egyesült Királyság csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, Kína a világgazdaság mindössze 1 százalékát tette ki, ma már a globális GDP egy ötödét termeli ki – ez egyenértékű Európa teljesítményével.

Az európai gondolat eredetije

Az uniós vezetők, mivel nem vették komolyan a legutóbbi események tanulságait, a lehető legrosszabb választ adták. Európa nem lehet csak a globalizáció nyerteseié. Meg kell védenie minden polgárát.

Az EU újraindításának egy olyan időszakban kell feléleszteni a lelkesedést, amikor a válság és a bizonytalanság elpusztította a fokozatos, ámde elkerülhetetlen és egyetemes haladás felismerését.

Ez lehetőséget ad arra, hogy az európai gondolat visszanyerje eredeti mondanivalóját, ami az elmúlt években elveszett és bürokratizálódott.

Eljött a pillanat, hogy államvezetés felváltsa a bürokráciát. (…)

A régi Európa válságsújtotta politikai rendszerének itt a remek alkalom, hogy regenerálja önmagát. Nem hagyhatjuk magunkat „kárba veszni”.

Politico.eu, Enrico Letta: EU: Relauch or die, A szerző Olaszország korábbi miniszterelnöke

Nyitókép: voxeurope.eu