Ľuboš Blaha marxista filozófusnak nevezi magát. A szlovákiai, balközép, Irány – Szociáldemokrácia (SMER) nevű pártja felemelkedőben lévő „csillagának” irodáját Che Guevara, Fidel Castro, Hugo Chavez és Karl Marx mellszobrai díszítik.
De amikor kitört az európai migránsválság, Blaha kissé bemutatott a bálványai által is felkarolt nemzetközi szolidaritásnak.
„Ha Szlovákia részt vállal a menekültek szétosztásának terhében, az Európai Unió többi országának cserébe át kellene vállalnia valamennyit Szlovákia 500 ezernyi romájából”
mondta.
Hazájában Blaha nézetei nem szokatlanok. Kevés nemzet támadja jobban az Európai Unióban a migrációs válság kontinentális megközelítését, mint Szlovákia. Az ország meglehetősen korainak tűnő, hat hónapos elnöksége az Európai Tanácsban egybeesik a nacionalizmus és a kiteljesedő xenofóbia újjáéledésének időszakával.
(…) Nem nehéz belátni, hogy az európai terrortámadások legutóbbi hullámai is fokozzák a nacionalista tendenciákat az olyan, kulturálisan és fajilag többnyire homogén országokban, mint Szlovákia és a Visegrádi Csoport többi tagállama, Lengyelország, Magyarország és Csehország. Pozsony belvárosán keresztülsétálva csak fehér embert lehet látni – szöges ellentétben a Nyugat-Európai országok fővárosaival.
Szemben a gyarmati múlttal rendelkező nyugat-európai demokráciákkal, Szlovákia sosem volt kitéve a világ más részéről beáramló kultúráknak.
„Mi egy kicsi és etnikailag homogén keresztény nemzet vagyunk”, mondja Blaha, „Ha multikulturalizmus kudarcot vall Brüsszelben és Párizsban, miért próbálnánk ki itt is?”
A probléma nem Szlovákiával van, mondják a [szlovák] kormányt védők, hanem az Európai Unió láthatatlan és tolakodó kezével. Míg az EU Törökországgal tárgyal a menekültek feltartóztatásáról, az uniós tisztségviselők ujjal mutogatnak a nemzeti (tagállami) szinten tett hasonló erőfeszítésekre. „Brüsszel képmutató álláspontot képvisel velünk szemben”, mondta Blaha.
Rövid autóútra Pozsony belvárosától Josef Rydlo apartmanjának nappalijában, Blaha mellszobrokkal díszített irodájától merőben különböző panteon fogadja az embert.
Rydlo történész, a parlament külügyi bizottságának egykori alelnöke, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS) tagja. És az ember, akinek arcmásával nappaliját díszíti, Jozef Tiso, az a római katolikus pap, aki a második világháború alatt vezette az országot (Szlovákiát), ami akkor a náci Németország csatlós állama volt.
„Együtt kellett dolgoznia Hitlerrel”, mondja Rydlo, „A kis államoknak meg kell állapodniuk a nagyhatalmakkal”
(…) Rydlo maga is menekült volt egykor: a Prágai Tavaszt követő szovjet elnyomás elől elmenekülve Olaszországban telepedett le – tapasztalatai mégsem tették kevésbé szkeptikussá a szlovákiai multikulturalizmussal kapcsolatban „A kormány ’csak-keresztényt’ politikája ésszerű”, mondja, „A muszlimok egyszerűen nem illenek ide”.
Politico.com, David Lerner: Why Slovakia won’t embrace migration
A szerző szabadúszó újságíró, kutató és fordító
Nyitókép: Politico.eu
Megosztás:
Címkék: bevándorlás david lerner európai unió josef rydlo Jozef Tiso Ľuboš Blaha marxista migráció migránsválság politico Robert Fico SMER SNS szélsőjobb Szlovákia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.