Remek cikket írt David Brooks a mai New York Times-ban a kapuzárási pánikról.
A kapuzárási pánik általánosan használt fogalom. Egy gond van csak vele: klisé, melynek semmiféle alapja sincs. Mindezt kutatások is alátámasztják, melyek szerint a 40. életévüket betöltöttek élete megváltozik, ez azonban inkább felemelő, mint „szörnyűséges.“
Brooks érve így hangzik: Az emberek már tudják, mi mindenről maradtak le,, álmaik közül mi az ami irreálisnak bizonyult, ezért arra összpontosíthatnak, amiben érvényesülést tudnak szerezni. Vagy olyan kapcsolatokra, ahol megnyugvást találnak. Mintha már nem az lenne az elsődleges, hogy az ember állandóan a saját boldogságát keresse, hanem az, ami boldoggá teszi. Egyszóval, az érettség.
Brooks szerint: „Az identitásunk már kialakult, tudjuk, kik vagyunk. Valamit már létrehoztunk, és most itt a lehetőség valami nagyot alkotni, mert már biztosak lehetünk abban, amink van.“ A szerző Karl Barth-ot idézi, aki ezt ugyanígy látta, vagy Abraham Lincolnt, aki adott pillanatban ráérzett, hogy egész életében a rabszolgaság eltörlésére készült.
A szerző azt állítja, hogy az életben több minden is segíti ezt a hozzáállást. Egyrészt az átlagéletkor emelkedik, a középkorosztály tagjai kevésbé vannak kitéve saját egójuknak, és jobban tudják már azt is, mit szeretnének. Egy olyan életszakaszról van tehát szó, mely meglepően inspiratív.
„Az élet lehetőségei közül ugyan több minden elveszett, de a korlátok gyakran felszabadítóan hatnak. Merészebben viszonyulhatunk az előttünk álló lehetőségekhez, és mélyebben megélhetjük azokat“ zárja cikkét David Brooks.
Postoj.sk – Jaroslav Daniška: Krátke správy z redakcie
Megosztás:
Címkék: abraham lincoln David Brooks élet Jaroslav Daniška kapuzárási pánik Karl Barth középkorosztály lehetőségek negyvenesek New York Times Postoj.sk rabszolgaság Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.